Mama rádiON

Nuci mene el az előbb, aszonta megy haza, mert ma még nem ettek, a csudám ölt meg, mindjárt 2 óra, a pofáján a kaszát meglehet verni olyan csontos, a puliszkát nem tudja megfőzni, de egész nap tekereg, s úriasszon ő, konzerven élnek. Na jó, Szilike, jól vagye, van finom becsinált leves, csináltam hozza kicsi gríz galuskát, aztán sarvaltam bé káposztát, s csináltam finom káposztás laskát, megegyük. A körmömet kéne megrendeztessem aztán, azzal is annyi baj van, hajolni nem tudok, nagyapádnak, isten nyugtassa voltak kemény körmei, olyanok voltak, hogy az olló nem vágta, aztán kitalálta egyszer, hogy a műhelyből a pléhvágó ollót hozzuk be, s avval sikerült valahogy. Van a hűtőben túró, aztán abból is vihetsz el. A leves eddig jól van, vedd le, légyszives, egy kicsit sós lett, me kalánnal raktam, nem tudom hol volt az eszem, pedig a sót, s a borsot mindig kézzel teszik, me hanem hamar ellehet sózni mindent.

Ha nem laktál jól, van a kamrában még étel, s keressél. A taplocai papot es megverték, Kati mondta, lecsalták Szentgyörgyre, s úgy megverték, mint a lovat. Erőst gazember világban élünk, Szilike, ilyen sose volt, annyi mindent mutatnak a tévében es, nem tudom ennek mi lesz a vége, de jó nem. Cseu idejében akármilyen volt, de ilyen hitvány világ nem volt, igaz dolgozni kellett, de ha béfogtad a szádat akkor nem volt semmi baj, annyi blokkot épített, hogy le se tudnák meszelni, csak aztán ugye ott a felesége is, s még kitudja kik, eltérítették.

Ejj, hogy megszomjaztam, töltsél csak egy pohár borvizet, egyszer a gyárban szomjaztam meg, aztán mondta Csángó Jóska, hogy lemegy a temetőbe, s hoz vizet, me ott ugye van kút, nah az kellett nekem, mondtam, hogy inkább egész nap nem iszok, minthogy halálra csemereljem magam, nem szeretek a temetőből inni, irtózok.

Egy kicsit hallgassunk rádiót, hallám mit mondanak, azt mondták tegnap, hogy csináltak filmet a világvégéről, s december 21.-én vetítik le, azoknak kéne eljöjjön a világvége, akik ezt kitalálták, nagyapád jól mondta, mindenkinek akkor jön el a világvége amikor meghal. Nah jön, engedd csak bé a macskát, megfogta az egeret ügyesen, de még van egy, azt még nem sikerült lefogatnom, a szemetest is békálicmergáztam, de úgy látszik kiszökött. Nah jól van akkor, mielőtt elfelejteném, s elmennél, hozzál bé egy veder csalókát.

Mormoták és arabok

A mormoták és az arabok
Jól kijönnek egymással,
Mert övék a dicsőség és a
Menyétek országa.

Jól jön egy családi házba,
Ha az unalmas perceket
Egy mormota a hokedlin
Arabül éppen rajta, miközben
A család az A-tv-ben
látja, hogy a mormota,
És az arabul mondja,
Hogy: "legyen végre ma már, nah!"

Kiütés

Vakarom a boldogságot köldökömön,
Körmöm rögtön belehelyezem
Duzzadó vörös púpok sztratoszférájába
Nyitok utat magamnak, hogy a lét felszínét
Kapargassam, addig amíg kész a kéj .

Türelmetlen lelkem sebeit foszfor és szar
Molekuláival ostorozom, utat nyitok magamnak,
Elérni akarom, érezni akarom, ahogy a boldogság
Felszínre tör megalitikus hólyagok bugyraiból,
Érezni, hogy elárassza testem
Minden idegsejtjét, s a fejemben.

Végigérzem türelmetlen kínom,
Egyetlen megoldásnak tűnő karom
Dolgoz azon, hogy e veszett világon
Percnyi boldogságért
Vért vakarjon az alkarom!

Mama rádiON

Én nem tudom még kérjeke, te egyél, lakjál jól, holnap eszünk káposztalé levest, régebb azt ettek az emberek reggel mielőtt kimentek a mezőre dolgozni, aszongyák, hogy tartja a meleget, de egészséges is, s finom. Nuci is tegnap itt volt, aszonta, hogy beteg, beteg a rossznyavaját, a várost, s Somlyót egy nap alatt megjárja, s nincs semmi baja, ha beteg volna akkor otthon megnyomná a seggét, mint én, akkor imádkozó Mari is  beteg, igen, de a pálinkát azt jól megissza, fiával ketten söröznek, az olyan nem beteg, itt túl Böske is beteg, betegek a rossznyavaját, én vagyok beteg, a térdeimmel nem bírok, a forgóim fájnak, akkor szédülök, még mi van, tegnap óta a nyakam is cseszi a legyet, bezzeg nem fájt mikor a doktor itt volt, mielőtt elfelejteném, s elmennél, kicsi diklofenákkal kend bé a nyakam, nah vane elég bajom, Szilike, de itt mindenki olyan beteg nem tudnak felkelni az ágyból, de a pálinkát azt megtudják inni.

Van hívatlan vendégünk, Szilike, éjjel kosornyázott ki s be a szemétbe, de haddel me lefogatom, de megkéne nézd az aragáz hátánál, hogy vane lyuk, hol tudnak ezek a piszkok feljönni, kővel vagy üveggel bekéne tömd, ellehet könnyen venni a kályhát. 

Nah jól van akkor, most jut eszembe, hogy kellett volna kicsi féregragasztót is rakj a kövekre, jaaj de ne, jól van így, ott aztán beléragad, megdöglik, s bebüdösödik ide, most jut eszembe. Nézzmeg, hogy cseszi a legyet, vettem bé algocalmint, de az is annyit ér, mint juh picsán a szőr, s jó drága, én nem tudom, régebb nem voltak ilyen drágák a gyógyszerek, s használtak, volt egy patika a városban, nem mint most, Editke mondta, hogy van vagy tizenhárom gyógyszertár benn, kell a taplocai temetőnek annyi. Az egészségügyi miniszter is lemondott. Mondják, hogy a zsír egészségtelen, egészségtelen annak aki kitalálta, régebb mindenki zsírt használt, s mégse volt ennyi beteg, azt a sok olajat is honnan a ketránfaszából hozzák, annyi napraforgó hol van, rengeteg a beteg, ennyi gyógyszer nem volt, s mégis sokan a 100 évet megélték.

Nah jó akkor, mész is? Én bekapcsolom a muzsika tévét, ott annyi szép zene megy, de van az a Pákó, te ismered-e, jaaaj be csúf, olyan fekete, mint a virágágyás, csak ott hebeg habog, jaaj hogy utálom, Szilike, mondom sokszor Nucinak, hogy mennél oda vissza ahonnan jöttél, ő kacagja, de ő se bolond, itt jól van, s kész. Nah akkor vigyázz magadra, te, nézd meg jötte a gázszámla, s ha igen akkor hozd bé, szerencsére most nem kellett annyit fűtsek, jaaj Szilike, egy veder fát is hozzál bé légy szíves, akkor fordíts kettőt a kapun, nem kell nekem ide most Feri, nah a macska is jön, hol voltál te kicsi kurvaszekér, hozz egy kicsi házitejet is neki a piacról, attól a fehérnéptől, a leánkáktól se felejtsd el a hajazott borsót, szerusz!

Mama rádiON

Na hülye kolbász, a villát es vedd csak fel, Szilike. Jöttél akkor, te jól vagye, nekem cseszi a legyet egész áldott nap, hanemegyéb az idő, a macska is sántál, de nem baj me kibaszok veled, nem is fogok egész nap jajgatni mikor ott a fiókban a sok gyógyszer, de ott azok se érnek semmit, tudd meg Szilike, orvoshoz se merek menni, mert elkezelnek, ahogy Ambrus Erzsit is, isten nyugtassa, agyrázkódást kapott, mert a buszban hanyatesett, s influenzával kezelték két hétig, azóta temploménekek mentek a fülében, pedig ügyes volt, a szemeténél raktáros volt, s üzletben is dolgozott. Az előbb járt bé Marika is, hozott egy kis tököt, mingyá meg meg látogat, nem rossz lelkű fehérnép, mondom csinálok egy kis tökfőzeléket, kolbásszal megegyük, neféé Jusztinától ehetsz pityókát. Erős Böske férje is annyit iszik, hogy a malmot elhajtaná, pedig ügyes volt, ügyes víz-gáz szerelő volt, csak megszerette az italt, fent Burjánétól kaptam 2 liter tejet, azt jobban megiszom én, mint a pálinkát. Nuci is megiszik két nagy pohár pálinkát, azzal a várost megjárja, uram, nem tudom milyen fehérnép, bőcs, ágál, úri asszon, de tele van adóssággal, nagyapád szerint is, nyugodjék csendesen, a büdösödő szar is szikrát vet, de ha én kéne megigyak annyit, az ágyból fel se tudnék kelni.
Klári is felhívott, mondta, hogy reám gondolt, gondoltam reám nincsmit gondolj, holnap sarvalok bé káposztát, megegyük a tököt is, még mi van, jaaj igen, hozd bé a kenyeret. Ne hogy fájnak a térdeim, de tudd meg mindenkinek fájnak a térdei, Marika is ezzel panaszkodott, hogy fájnak, akkor fent Rancz Dénesnek is fájnak a térdei, Péter Marinak is fájnak a térdei, Editkének is fájnak, Nucinak nem fájnak, akkor Gyimesekbe Rózsikának is fájnak, igen, ennek a Rezes Dezsőnek, aki a répaőrlőt kérte el, neki is, a menyének is fájnak, nah elégnek fáj-e, valami van az időjárásban úgy néz ki, Bota is megmondta, hogy a holdjárástól égnek a lapockáim, de nincs mit csinálni, aszongyák a nyikorgó szekér is tovább tart, nah jó akkor, hozd ide a tököt, együnk, jó étvágyat!

Panérozott kard és rokoni vakbosszú

Dűlőre jutott vakbosszú mossa

Az igazság habjait, a rokoni szempárból

Erkölcs oldja fel a hanorák véres dalait,

Melyben a hűn szeretett fia is évődik.

Ránts hát kardot, és állj ki magadért,

Hogy a szabadság láncának vérét

Nyaldossad, míg az csonttá nem fagy,

És akkor rájössz, hogy nincs is fogad…

Mocskos bakancsod majd levetheted,

Mikor megcsillan nyakadban a jelvényed,

Ne szeress jobban mást az úrnál, csak bízz,

És meglátod eljön a nap mikor csak sírsz!

Hadd zörögjenek csontjaid a föld alatt,

Ne törődj velük, úgy is halkak, mert iszapban vannak,

És csak vékonyan koccannak, vajúdnak,

Hol varjúnak is csak szotyihéj maradt.

Impresszív sms

Izzó betonon lépve a forró levegőbe néztem,
Néztem, de semmit nem láttam, csak jártam,

Jártam az utamat, ahogy a lábam diktálta,

Diktálta a szemem ordítva, hogy álljsza,

Mikor a lányt rökönyödve megláttam.

Vörösen patakzó, aranyban gazdag haja

Ömlött ki a turkálóból az útra, szellőbe

Kapva az arcából kimászva csillant szeme

Bája maga után nyomot hagyva a homlokomat

Kettészalszázva tágasabban jutott be a látványa.

Szépen szőtt szettere teli mintával,

Az összes bárány irigyelné, mint a páva.

Érett arca csattan ki, mint a rózsa,

Ahogy az érettségiről bandukol haza,

Octavianból tartva a Goga utcától balra.

A Goga utca mellett, ami nevelt, felriadtam,

És azon nyomban egy gyors beszélgetésnek

Voltam tanúja, kérdésre kérdés volt a felelet,

Mert még kómás volt a lehelet,

De utána smsben beszélgettünk eleget,

Hogy ki volt ma szebb és sokkal fessebb.

Mama rádiON

 Nah szia Szilike, akkor jöttél. A szőnyeg nem tudom megszáradte, egy cigány beakarta szedni nekem tegnap, árulta a pálinkafőzőjét, mondom neki "innen kifelé", de nem akart kimenni, kérdem melyik szót nem érti, nah mondom "ásteáptö, hívom a férjemet s a fiamat", azzal úgy kitette, így kell ezekkel, mert nem lehet bírni velük. Nah most is elkezdett esni, kutyának a lika, nem baj majd megszárad, lesz még jó idő, essen me drágaságot nem csinál, ha valami ételed van Szilike, ami sokat állt, ne edd meg, vegyítsed fel vízzel, s öntsed a wécébe, ne ne milyen cifrán tudok menni, ez az idő is becseszett. Nem baj Szilike csinálok holnapra egy kis tárkonyos pityókalevest, s addig együk, amíg megegyük, tepertyűd van-e, vagy tudode Szilike, árulnak finom májast a decsebálba, vegyél magadnak ott, nem drága, s jó finom. Vagy tudsz venni egy kis szalámit, piacon kapsz, kenyeret melléje, vannak finom pityókás kenyerek, paradicsomot, de holnap csinálunk vinetét, te is megtudod csinálni, odarakod süljön meg, megpucolod, keversz kis majonézt, hagymát belé, s kész van, minden van most, csak pénz nincs, ezelőtt pénz volt, csak semmit se lehetett kapni, kivan fordulva a világ magából, Szilike, régebb jobban összetartottak az emberek is, most mindenki otthon nyomja a seggét, gyűjtik a sok holmit, megdögölhetsz a másiktól, ott ami nekem van az bővön elég, hogy ki van a polcon se érdekel, aszongyák, hogy nehéz a bársonyszékben, de akkor miért kapaszkodnak bele.

 Adjak oda pénzt Szilike, hozz egy kis árdét, s egy fél kenyeret, inkább felírom nehogy elfelejtsd, nah ezek a mocskos dögök is megjelentek, múltkor édesanyád befritezte, de úgy látszik az se ért semmit, szárnyas hangyák nézzd meg, a függöny fekete volt, de haddel me én leforrázlak titeket. A taplocai pap es elment nyugdíjba.
 Piciné járt itt ma, s mind erősítette, hogy elseje van, mondom az egyszer nem, de ő így elseje úgy elseje, mondom neki, hogy holnap lesz elseje, ha nem hiszed menj, s nézd meg a naptárban, gondoltam, hogy annyit nem kéne neked se innod. Hoztak finom meggyet, majd csinálunk finom tésztát belőle, s lerakom a többit, Nuci mondja múltkor, hogy öntsek rá szeszt, öntök a kecskepicsát, hogy te tudd meginni azé, nem ment el az eszem, ma 31.-e ugye, holnap lesz elseje, de hogy neki van igaza, menj anyádba.

 Nah leoltom ezt es, menjenek ők es ebédelni, múltkor mondták a rádióban, hogy Magyarországon kaptak egy raktárban csomó megnyüvesedett húst, tele volt az egész féregszarral, hanyagok ott is tud meg. Nah dög légy, piszok piaci légy, visszajön százszor is, haddel me a pufád szólni fog. Nah jól van Szilike, akkor holnap jössz, hozz egy kis árdét, s fél kenyeret, a kapun fordíts kettőt, szerussz

Mama rádiON

 Nah szia Szilike, jöttél? Be jó, hogy jöttél, úgy vártalak, mondom csinálok egy kis töltött lucskost, csak nem tudtam mikor jössz ki, nah de nem baj me nem halunk éhen, még az kéne, amíg jön a pénz addig nem búsulunk, a postásnak is odaadtam a kertet, van pár báránya aztán kaszálja, s lássa, én ott nem gyűjtöm meg a bajom vele, kell a rossznyavajának, aztán ad egy kis túrót, s az es valami. Asse érdekel Szilike, hogy ki van a polcon, a polcról is lekerült a főnökség, most valami ponta van ott, amíg a nyugdíjt hozzák, tőlem lehet cigány péter es, nem érdekel.

 Nah s milyen volt odakint, éheztéle? Ne jön a kicsi kurvaszekér, ketten a macskával úgy vártunk, jaaaj be édes ez is, csak vad, nem erőst áll meg senkinek, de ez is olyan édes, mint a másik, felgombolyodik az ágy sarkára, s ott alszik. Haddel Szilike, főzünk s eszünk. Vonattal jöttéle, be jók azok is, ott felülsz, s itt leszállsz, csak ügyelni kell, kicsi Tóth Géza megjárta, bement valami ajtón, s maga után csapta s nem tudott kijönni, ügyelni kell, ahova bemész sose csapd be magad után az ajtót, me sose lehet tudni, hogy hova kerülsz.

 Rossz Erzsi es levan szerelve teljesen, Ferit is alig ismeri meg, az a kurva érelmeszesedés, sok betegség van, de a szem, az agy, s a fül, a fül még haggyán, de a szem s az agy a legmocskabb, rossz Erzsi, sajnálom, jókat tudott mondani, egyszer Nucival bent a városban vásároltak valamit...tudja a franc mit, s aszongya Nuci Erzsinek, hogy "nah menj arrább balfasz!" erre Erzsi aszongya "ha balfasz volnék te lennék", ejjj de bolond volt az is, Nuci is megéri a pénzét, úri asszonynak hiszi magát, de még urat nem látott. Még Bajkó Teri ilyen, de ő ezelőtt húsz évvel sem volt normális, s most van neki is egy elég nagyfokú érelmeszesedése, múltkor felment a blokk tetejére, s onnan lógatta le a lábait, Péter mikor meglátta aszonta a gutta szinte megütte, leakare szökni vagy asse tudta mire gondoljon, aztán kihívták a tűzoltókat, s úgy szerelték le onnan, ilyeneket csinál Teri.

 Nah jól van Szilike, most nem kell levágd a körmeimet, Szabika megrendezte, rossz gyermek is itthon volt, de csak egy napot ült, aztán ment, me ment, dolga volt, az is annyit megy, mondtam kicsit üljön egy helyben me egyszer összeesik. Van tészta is, ha kell Szilike, ott a kamrában, menj s hozd ki, jó finom tészta, csak nekem túl édes, tudod váradról hozták, s ott a váradiak, s a határ mentiek édesszájúak. Majd a szemetet vidd ki, nefééélj cici, nem bánt Szilike, fél a macska, me nem ismer, elvolt törve a lába, lógatta, de aztán helyrejött.

 Nah szia Magdika, gyere ülj le, Szilike engedd oda Magdikát, jól vagy-e, csinálj kávét magadnak, ott az aragázon, s az asztalon a kávé, olyan vendégeim vannak Szilike magukat kiszolgálják. Fájnak a forgóim, nem tudom azokkal is mit lehet csinálni, hanemegyéb a fekete föld az orvossága annak es. Nah jól van Szilike, Magdika is olyan ügyes, meg meg látogat, vannak jó szomszédaim, be-be jönnek, s itt eltraccsoljuk az időt, de itt túl azoktól ülhetsz neféé, ott lehet nagy házad, ha nincs, aki bemenjen, Magdika vegyél tésztát!

Versmény

Szürkésbarna indulat indult útnak,

Leheletnyi fehér pacák villogják körbe,

Narancs és rózsaszínek vegyülnek bele,
Hosszú határozott violacsík röppen
37 fokban délre, képnek szélét sajnálva
Megállt egy milliméternyire, majd vakolatnyi
Fehér sugár görbén öleli át az absztrakt kéket,
Melynek kitudja mi dolga éppen ott...
Mégis tudja:
A sárga gömbbe zárt kúpnak
Esélyt ad a nagyzolásra.

Képnek alján finom vörös lábak rúgnak az ég felé,
Tiszta cián vegyül körbe, hullámzik a sarkak mentén,
Mintha vederből öntötték volna ki, úgy csattan felfelé,
Sok apró méregzöld pont szűri át,
Mint nagymamám a bézsszínű laskát,
Darálthús szerűen folyik a barna indulat felé!

Zizegő szürke pontok játszadoznak
Egymásba olvadva vászonba ragadnak,
Mézédes aranyfüst vastagon szeli át
A nekiszánt vászonbarázdát,
Melyből kicsorduló türkiz növesztett apró nadragulyát.

Hol a vége ennek?
Keretbe foglalt történet,
Unhatatlan színkavalkád.
Ahol a szem csak kódot lát,
Ott millió képzelt valóság.

Értő tekintetek

Csak nézem az arcokat,
S látom értenek, de mit?
Arcba fúródott szempárok
Gondosan figyelnek,
Nyílt tekintetek, magukba
Roskadt homlokok mind értenek, de mit?
Minden arc ért, tud valamit,
Milliárdnyi sejt gondoskodik,
Rabszolgája neked,
Akár egy könyv millió betűje,
Önmagában nincs értelme
Csak ha fejezeted véget ér benne.

Értő tekinteted áruló,
Álarc, álnok anyag,
Amelyben fő leved,
Ha kiöntöd megéget,
Ha bent tartod kiéget.
Fagyasztani akkor bírod,
Ha varázs lepedőbe csavarod,
És a kutyák elé hajítod.

Olvadt haja

Szemed csillan sima tükrén,
Hajának csillogó bőrén,
Némán pötyög ujja, haja
Harmatos susogás, fuvallat,
Nedves lehelet folyik felém,
iPhone süti, minden sötét.
Forró szemed vibrál!
Zöld krokodil fekete foga
Takarja arcát hosszan fonva,
Csak néha látni orra nyomát,
Ha vörös ujja néha rájár,
Sötét arcából angyal fénye
Ömlik ki a sötét rétre.
Lázas szemed zihál!
Hideg kútból szél mossa
Forró, zöld hátadat, s a
Világ megállni készült,
Oxigénvételnyi feszült
Csend, majd üres székben
Fakó táj, és nihili értelem...
Tükör szemed!

Megcsippadva

Becsippadtál csippogóm,
Csipogva becsippantál,
S csippogsz, csippogsz,
Addig csippogsz amíg csippadsz...

Csippadás, csippadás
Oh nagy csippadás!
Becsippanás, megcsippadás,
Oh nagy csippogás!

Megcsippanva jól csippogva
Csippansz csippadsz megcsippadva
Magadra csippanva belecsippadsz,
S méla csippadásba el-el csippadsz....

Csippadás, csippadás
Oh nagy csippadás!
Belecsippanás, megcsippadás,
Oh nagy csippogás!

Bokazokni

Félcipőben, bokazokniban,
s kilátszó sárga lábszárban
ül le a fehérbőrű székre
reménykedve, félve
a pofaszőrös srác.

Élre vasalt fekete selyem
pléhnadrág felcsúszott a bokára,
s vele szemben vigyorgott a mátkája,
majd tátogott a szája, érdekes volt
mintha, mert kacagott az álla.

Jeget ittak whiskyvel, s ültek,
ültek, s nézték egymást fókuszálva,
fókuszálva nézték egymás poharát,
csillogott a whisky, kocogott a jég,
lassan gyengült a mélységélesség.

Félcipőben, bokazokniban,
s kilátszó sárga lábszárban
így ült a pofaszőrös srác,
reménykedve, félve
kortyolt bele a whiskyjébe.

Jelerősség

éteri
lét puha
fehér ágyában
alvó csiga nedves
házában smirgli papír
súrolja a zöld párnád bőrét
műanyag kocsonya izzik szemed
hevén s kalapácsok ütik sok csontod
durva szikla élét a vörös üllőn mialatt a
kristályéber halál tűnikkell a fekete olajban
...............................................................................
.....................................................................................
...........................................................................................
................................................................................................
......................................................................................................

Hóember!

Hóember, hova olyan gyorsan?

Nincs még tavasz, ne légy ravasz!

Még ostorcsapások sújtanak a fejedre,

Növekvő agyad duzzad, mint a hólyag,

Hiába söpröd a fejed, még sok havad van hátra,

A répád tele van már vele,

Szikrázik a szén szemed,

Puffadsz, mint a bukta, hízol, mint a hurka.

Hó ember! Hova olyan gyorsan?

Nincs már több hurka, ne légy ostoba!

Émelyítő kéjvágy libidója lüktet,

Hatalom, gazdagság utáni vágy sürget,

Elismerés, s szeretet mindenáron jöhet,

Irigységben szikrázik gyönyörű szép szemed,

A tököd tele van már vele, s puffadt lelked kihányod,

S minden télen ezt hallod:

Hóember, hova olyan gyorsan?

Nincs még tavasz, ne légy ravasz!

Még ostorcsapások sújtanak a fejedre,

Növekvő agyad duzzad, mint a hólyag,

Hiába söpröd a fejed, még sok havad van hátra,

A répád tele van már vele,

Szikrázik a szén szemed,

Puffadsz, mint a bukta, hízol, mint a hurka.

Gondtalan gondolat

Félt a fejem félre gondolni, pedig mégis ésszerű...
Félt mikor arra gondolt amire éppen nem,
de már egyből arra se gondolt ami nem,
csak arra ami igen, de mégse, dehogynem igen,
Elég!
Mi ég el, jaaaj szánalmas, ne játssz velem!
Hadd gondoljam végig, végre végre jutó gondolat.
Ki hányt bele az üvegbe?
Csak letörött a pereme.
Nézzünk oda, IDE!
Elég!
De hát mégis jó nézni, csak ne kelljen arra gondolni, és a szálat folytatni.
Emberek! Gondoljatok amire gondoltok, az életben ez a gondotok,
én úgyse erre fogadok, majd halál után virrasztok és jó nagyokat gondolok, hogy apadjon a sok gondom.

Kihasadt tekintet

Az asztal sötét szobájában

Szürke TV-show bájában

Kuporog a két szem puha

Párnájában míg éles chipsek

Szúrják nyelved éhes, nedves

Bimbóit, s vérzik agyad puha

Koponyádban míg popkultúra

Ragad porcelán fogad húsába.

S hirtelen tekinteted fényes határa

Roppan össze, ahogy a szupernova
Robban szét millió kicsiny darabra.

Kihasadt tekinteted fájó cafatjai

Borítják be szőnyeged fodrait,

Fókuszáló pupillád már nem lát csak néz,

Kiégett wolframszál izzik benned,

S a sötét burokban pislákoló éned

Verődik vissza a szemmonitorod tükrén.

Szigszalag

Miről is van szó?
Marba mérő szigszalagról?
Melybe beleragadt emberi
erkölcsök fossák ki a szart.
Tulajdonképpen az egyszerű
ember, aki jól belakott a
mondanivalóból, most fossa ki
a pátosz szavait, amely semmi
az egyszerű igazságnál stagnáló
emberi szavak semmitmondó
gesztusánál, és mégis megbújik
a lélek, mint a galandféreg,
melyet a költő se tudja kiszarni,
legyen az féreg vagy a lélek..

Eszkavátor

Földbe túró disznó eszkavátor

csak túr, karmol, mar, morog.

Virágok festékpacái borítják
a Föld vékony palettáját,

S a disznó eszkavátor csak túr,
Moslékot kever magának konokul,

S ezernyi ártatlan színcafat vegyül
az ecset fogai közé eszeveszettül.

Panoráma

Narancssárga, rojtos függöny,
Metálnak merev árnyékja,
Fehér lepedőbe bújó ágysarok,
Fémes ízű, hosszú lámpának
Füstös, homorú lencse burája
Eltakarja a félig lehámlott poszter
Fehérbe torkolló sarkát, ahol a
Manzárd architektúrája, és szigorú
Szabálya levágja annak felső
Nyakát, majd a falba ágyazott
Szomorúan csillogó modern csillár
Giccses vonala kúszik bele a sivár
Gipszkarton sivatagi textúrájába,
Ahol a fénylemente webes színskálája
Tolódik tovább az égő fémbe burkolt fáklyába.

Sötétség borult a nyüzsgő szilárd világra,
De a pápa szem mögött vakon tapogatózó
Kínai szem pálcika sejtjei vizsgálják tovább
A gyönyörű táj rideg, mértani báját.

Falba vésett tükör alatt nyugvó,
Fehér koronában a teljhatalmú király,
Kinek két szava van: igen és nem!
Erre engedelmeskedik a szolga nap.
Majd lelép, s rálép a kuplungra,
Ezt mutatja hűen a matrica,
A vonat toalettjéből volt lopva,
Érdekes, ez a másik matrica.
Almacsutka, üres pohár, rubik kocka,
Drótok mindenütt, melyek
Forró agyba vezetnek, és kihűlt
Tranzisztorok védenek.
Nyúlik a táj, mint a nyál, a monitor
Elektroszmogja csillogja be a határt,
Milliónyi pixel futkos, rohan, szolgálatra
Készen, mint tucatnyi ember a Földön
Betűk játéka a pixelek létének létrája,
Megfoghatatlan színek pontos helye
Egy misztikus világot teremt, melyben
A szivárvány rothadó, döglött tetem.

Leghosszabb című vers címe pazar versbe olvad bele, íme hát a versnek címe lankadatlan danolászik, csillapíthatatlan éhséggel szikrázik a rigó fütty, nem menekülsz, becsap, átvág, magával ránt, már címét versben olvasod, pedig csak egy hosszú, szimpla cím, mint e szépen kidolgozott tiszta rím, de mint, minden botnak, ennek is vége van, és eljön a váratlanul betoppanó versszakasz

Címek, címek, hosszú címek,
Sok-sok betűnk szavat alkot,
Sok-sok szavunk címbe torkol,
Egy-egy címünk versre derül,
Ez a szakasz csak egy betű.

Rémes vers

Nincs e versnél rémesebb,
Nincs ennél még rímesebb,
Poirot is krimisebb.

Apróhirdetés

Eladó öt kilogramm Ady kötet,
három darab kétlövetű petárda.

Elvihető ingyen macskakölyök,
kutyakölyök, disznókölyök.

Kiadó, eladó most a Szív utca
76/6 alatti lakosú szomszédné.

Érdeklődni délután 2 után
a következő telefonszámlán:

Nullakettőhatvanhét ötvenöt tíz,
Negyvenhárom lej és ötven bani!

Tintás ujjú lány

Unalomban pezsgő tinta körbe-körbe

folyik a tolltartóban, mint vér a lány

agyában, amint a táblán nyugvó szemmacskája

belemászik a kréta unott, poros világába.

Mint szög a zsákból, a tollnak feje

unalmában előbújik a tolltartóból,

tintás orra mélyen beleszagol a kréta porába,

s nagyot prüsszent a lány tiszta ujjára.

Csíki buszsofőr

A tábla előtt álló tömeg

Lép be a mozgó várba,

Melynek kapitánya a

Néhai tatárt verő unokája.

Évszázadokon át ellenséggel
Küzdött ahogy ért, most meg
A szemaforral farkasszemet néz,
S minden hónapban várja a fizetést,

Amit a román kormány neki ígért.

Szálkás kezét a kormányba

Akasztja, tenyere töredezett,

Békésen, bárgyún rámtekintett,

S kedvesen átnyútotta a zöld jegyet,

Szeme az utak mögött körbe forgott

Bőrülésében nyugodtan így dolgozott.

Szépen, türelmesen vezetett,

Tiszta elméje üres volt,

Nem gondolt másra csak a célra,

Hogy elvezesse népét az egy

Goscom által ígért kánaánba.

Kemény állkapcsa, határozott

Feje, reggel a tepertyűt jóízűen

Tömte, bement a munkába az

Élre vasalt posztó kék nadrágban,

így dolgozott a kis Csíkszeredában.

Vándorló anyajegy

Atomnyi részecske

Hullott a testemre,

Széjjelment, mint a

Higany, elborítva

Testem minden sejtjét,

Széjjelfut és ugyanazon

Pillanatban létezik

Bőröm minden pontján.

Vándorló anyajegyek

Dupla élete oltja ki

Egymás párhuzamos

Dimenziójának párhuzamát,

Vákumba szippantva

Anyagtalan anyagát,

Tetőtől talpig bomolva

Széthullik a csigolyám.

Fagyott kutyaszar

Kiolvadt a sok fagyott kutyaszar,

A beton virít, mint a puding,

Gőzölgő jég, sárba ragadt profis szatyor,

Tocsogó férfi lábnyomokba lépkedő

Asszonyok sarkantyúi kopognak a szaron.

Füstölgő sapkák izzadt gyárkéményeit

Szagolják a repkedő galambok,

Melynek illatát rászarják a jégkristály hóra,

Átszakítva annak tektonikus lemezét,

Ezzel okozva Vráncsában földrengést.

Fenyőfákról pergő csapadék átmossa

Füled üregét, kitisztítva elméd szemetét.

Hóból kinőtt koton virágok termékenyítik

A beton cementjét, heringkonzervek raja

Úszik feléd, búvár kabátodban szeled

Az utak tengerét, horgászbotoddal látod

A beton tetemét, melynek tetején alvadt

Hányások csapkodják cipőd peremét,

A cunami közepén nehezen boldogulsz, a

Cipőd radar fűzői hiába figyelmesek a

Zátonyra futott célok tengerén.

Mama rádiON

Nah jöttél? Nah jól van akkor. Van finom káposztalé levesem, most ez van, de ehetsz utána töltelékes káposztát is, majd van kalács, a macska is megeszi a kalácsot, még a csokoládét is, rossz kicsi bubája, úgy szeretem nem adnám oda, ha aranyat adnának se. Nah jól van Szilike, egyél, van mit hálistennek, nem halunk éhen, most minden van az üzletben, ott megvegyük ami kell, nem drága a zöldség sem, kell a bokámnak a veteményes kert, holnap csinálok jó kis zöldséglevest, megegyük.

Nah jól van Szilike, még egyél, ott van a hűtőben is étel, megtalálod, a kamrában is van, egyél, lakjál jól, nah mejen ez a kicsi kurvaszekér, olyan édeske te Szilike, nem adnám a világért, állandóan éhes, mint a molnárné tyúkja, adj egy kicsi tejet neki, ott a hűtőben. A főzésnek nincs nagy híme, Izu még egy puliszkát se tud megfőzni, jut eszembe pénteken a macska eltűnt, láttál volna ott búsulást, egész nap nem jött elé, mondom hova az istokba tűnt, de hanemegyéb Izu bezárta, nem tudom milyen fehérnép, erőst másfajta, a férget megfogja, a gilisztát megfogja, a tyúkszart széjjelmorzsolja, más nagyon.

S ott jo-e Szilike külföldön? Annál tovább ne menj, ha nem kapsz munkát itt megleszünk, amíg van pityóka a pincében addig nem kell búsulni, sokan megjárták már a kálváriát, ott elmentek ki dolgozni Olaszországba-e, a fene tudja már, s úgy dolgoztatták, mint a rabszolgákat, képzeld el, s egy nap egyszer kaptak enni, de kenyeret nem, s egész nap kenyér nélkül dolgozzál, van világ, aztán egy lány megszökött istentudjahogy, s elment a miliciára, s feljelentette, s elmondta, hogy miket csináltak velük, ostorozták ha nem dolgoztak, s valami hideg szűk nyirkos helyen aludtak, most ott ül Vásárhelyen a gazember, ha pityókát adnak akkor se mennék ki, gazember világ van.

Öltözz fel jól Szilike, a sapka a fejedről sose hiányozzon, s az alsógatya, én annak iszom a levét, leánka koromban nem volt annyi cula, egy szál harisnyában minusz 20 fokban mentünk a szék útján, most öl meg a reuma, nehéz az élet, amióta a halált feltalálták Ambrus Erzsiként az élet nem biztos, rossz Erzsinek is énekelnek a fülében, sokszor Ferit se ismeri fel. Régebb voltak telek, októberben Szent Mihály haván akkora hó esett, hogy a juhokat haza kellett hozni.

Nah jól van Szilike, képzeld el ez a mocskos dög felhívott, gondolta, hogy szilvesztere idehívom, aszonta, hogy majd egy hónap múlva meglátogat, s hoz valakit magával, kérdem, hogy kit, aszongya nem mondja meg, kérdem, hogy Pannite, aszongya, hogy nem, mondom, hogy itt semmi keresnivalója ha nem tudom kivel jön, menjen a kecskepicsába, leszerepelt, háládatlan piszok, ha seggemben volna az Oltba fosnám. Nah jól van Szilike akkor holnap is kijössz ugy-e, hozz egy doboz emetirált, csinálok egy kis lekváros derejét, jaaaj nézd meg a kamrában vane prézli, ha nincs akkor azt is kéne hozzál, mostmár annyi húst ettünk, hogy nekem is elegem van belőle, mielőtt mennél hozz egy veder csalókát a fásszínből.

Lány sállal

A lány tiszta nyaka nem fázik a sálban,

A jó meleg hálás anyagban kellemesen

Sütkérezik a hóban, barna héjú haja

Lágyan leng a szélben, sáljának fodrai

Ide-oda csüngnek, selymesen takarva

Minden egyes sejtet, mely libabőrbe bújva

Menekül a sálba, ahogy a medve is télen

A jó meleg barlangba.

Szánkóval csúszik lefele a dombon,

Menetszéllel szembe beletartja arcát,

Sálba temeti pirospozsgás arcát,

Úgy siklik sebesen sállal a lány,

Hajába túr a szél, fenyvesek dallama

Süvít a fülébe, tiszta fehér hóban

Csillog a két szeme.

A vén brazil

Rossz dög vén brazil levette a szíjat,

Megadta a módját, kiakadt a szája,

Felfordult a gyomra, mikor ráült a szutyra,

Dög vén brazil megszakadt az este,

Levette a szíjat, megzuhant a teste,

Kimaradt az este, megszusszant a teste,

Vén gyerek bevett a testbe, rájött a lelke,

Hogy merre alszik a teste fekve,

Viszont boldog volt az este, mert levette

A teste, mikor eléggé megcsavarodott

A feje.

Rossz vén brazil megtikkadt

Kiment a hóba belesüppedt

A kemény tóba, tocsogva

Jött vissza megcsavarodva,

A kompótot kinyitotttttttta,

Rossz vén gyerek az ablakot

Megpattintotta, mert nem bírta

Ép ésszel a leendő dolgokat,

És az összes borkánt kihajította.

Rossz vén brazil megadta a módját,

Lefeküdt a hóba, beleolvadt a tóba,

Rossz vén brazil a kabátban lefektette

Az alapokat, mindenki mellette szikkadt,

Mint a borja, mert kijött kabátban az udvarra.