Szeredai szeretők - III. epizód

Az óra lassan oda került, hogy már a nap is felkelt, s az igények is kielégültek, szóval a nap tartalmas volt, ideje volt a két Donnak nyugtával díjaznia a napot, s a dunyhapaplan alá elrejtetni fáradt, kimerült izmaikat, amivel sikeresen kielégítették a gyengébbik nemet. Az útkereszteződésnél a sarkukat összecsapva, s kezet fogva elismerve a napi teljesítményüket elköszöntek a markáns kezük segítségével. Mindketten a házaelérve felnéztek a csillagos égre és hálát adtak az Istennek, hogy ilyen fizikai erővel áldotta meg, és hogy az álkapcsuk mérete is meghaladja a jóképűség szintjét!

A fejük a párnát még nem érte el, de már a nagymellű nők megjelentek az álomvilágukban. Ahogyan végeszakadt az álom, rögvest felkeltek, mivel minek aludni, ha már a nagymellű nők nincsenek benne, némi testmozgás után a telefonhoz nyúlva az első hívás a két don között folyt le, s amit Tóther mondott Boticsellinek az örök életébe a fülibe égett, ezek a kecses, kegyelmes, jó hírek hagyták el az ajkait: „Bóticselli! (Boticselli magában megjegyezte, hogy nem is köszönt illendően, de elnézte neki, mert biztos fontos mondandója van) ma este meghívást kaptunk az esti karneválra, amit a placc rendez a polgármester segítségével.” Bóticselli döbbentve, mélyeket pillantva fel nem fogva a szavak súlyóságát csak annyit tudott kinyögni a sokat látott szájain, hogy: „Ez meg hogyan történhetett” Tóther kacagva, huncut vigyorral az ajkán mondta találkozzunk, és akkor fény derül az összes kérdésre, amit homály fed. Rögvest belegyezve a rájfájzen adott helyet az összejövetelnek. Öt perc nem telt el, de már a kézfogáson is túl voltak, s az eszmecsere kezdetét vette. Tóther elmondta, hogy egy levelet kapott reggel. A meghívást a polgármester a saját kezével írta, amiben ez állt:

„Drága Donok, Tóther és Bóticselli! Végre egy megfelelő esemény, ahol kinyilváníthatjátok, bebizonyíthatjátok a kisugárzásotokból eredő ellenállhatatlan tehetséget, amit a jó Isten adott nektek. Már régóta figyelemmel kisérem a pályafutásotokat, ahol a mértéktelen neszti ivás és a nők csodálatában fejeződik ki, de még itt nem ér véget, a felkérés elfogadásával egy nagyobb összeget írok a számlátokra, amit elfogyaszthattok az alapozótól kezdve a pufulecig is! A ti dolgotok az lenne, hogy felvegyetek egy S-es pólót, és abban hódítsátok a nőket reggel kilenctől este kilencig, ami ugyebár nem fog nehezetekre esni. Most ti itt kérdezitek, hogy ez nektek hol éri meg? Hát sehol de legalább röhögünk! A visszajelzést mihamarabb várom!”

Bóticsellit lenyűgözve a levél hangneme egy igent kanyarintott a nyelve végére, és ezzel a beleegyezését nyilvánította ki. Tóther csak annyit mondott: „Helyesen cselekedtél drága Don fivérem!”

Eszpilárdó a lelke mélyén megnyugodva megveregette a vállát hű barátjának, majd nekiindultak megünnepelni a gyémánt reggeli fényben ezt a nagyszerű megbízatást. Legelső útjuk a Kaufland volt, ahol Bóticselli egy bevásárló kocsit ügyesen, engedelmesen elszakított a kígyózó kocsisortól, a biztonsági őr ezt látva odarohant, és tudtukra adta egy kicsit ingerülten, hogy csak 50 banissal lehet elvenni a bevásárló kocsit a többitől, a donok ezt nem tudván, meghálálták a segítőkész útmutatást a dakotás salapétában dolgozó úriembernek, és elvettek egy másikat pénz ellenében. Beérvén a patyolat áruházba rögtön egy csinos hostess lány fogadta őket, aki finom szalámi falatkákkal várta a beérkezőket tágra nyílt mosollyal, és csillogó szemekkel. Eszpilárdó rögtön kapott az alkalmon, és egy fogpiszkáló erejével feldöfött pár szalámit a nyelve hegyére, amit a lenyelése után szépen, nyugodtan megemésztett menetközben, mint egy jámbor gazella. Közben Bóticselli egy-két kérdést tett fel egy ott dolgozó kedves hölgynek, azt persze szem ellőtt tartva, hogy minél udvariasabban és szellemesebben kérdezze meg, egy kis esélyt próbálván kovácsolnia magának nála, mert tudniillik az ő gyengéi mindig is az üzletasszonyok voltak. így szólt az ominózus kérdés: „Elnézést kérek, hogy félbeszakítom a drága kacsóját a delikátok szortírozása közben, de ebben a nagy áruházban, ahol ennyi segítőkész fiatalság van, nem-e tudná megmondani, hogy melyik utcán forduljunk be, hogy megtaláljuk a miccset?” Felfigyelve a selymes kontyán keresztül egy kis kuncogást eresztett el, ezzel Bóticsellit magabiztosabbá téve, azon nyomban a facebook nevét el is kérte. Nagy Sándor diadalittas lépéseikben el is indultak a cél irányába, ott kényük kedvükre megvették a napi dózisukat, ami befért a kosárba, és ami kifért a duzzadó buxájukból. A kasszánál heves vita alakult ki az emberek közt egy előretolakodó vénasszony miatt, de Bóticselli az atrocitások elkerülésének a megmentésére sietett, és hátrakísérte a sor végére az idős hölgyet. Egy ember, aki ott állt a sorban, kint megjegyezte, hogy ha a világon több ilyen ember lenne, akkor mindenki tudna otthon a kis családja részére tejbeaprítani.

Istennek hálát adott a két szeredai don, hogy van egy hely, ahol egy délutáni alkalomra egyszerre mindent belehet szerezni, és nem kell körbejárni a várost egy kiló miccsért. Ezután a két karakán, délceg, ifjú titán elhatározták, hogy délben kimennek a zöldbe flekkent, s miccset sütni, és egy jópofa sört meginni a holnapi nap karneváljának tiszteletére.

írja és rendezi: Tóth Szilárd és Csizmás Botond

Szeredai szeretők - II. epizód

Ahogyan a bárpulthoz léptünk a két hatalmas gömbölyded, formás, csillogó mell fogadta őket, mondván magukban, ennél kellemetesebb fogadtatásban nem is lehetett volna részük. A rúzstól és a botoxtól duzzadó szájából kecses szavak hangzottak el: „Mit szeretnének az urak?”. Rögtön a lényegre is tértünk, Boticselli egy nektárt kért, míg Tother egy Allegriával akarta csillapítani a sivár torkát. Míg kihozta az angyali kezeivel az üdítőket, addig a háttérben megjelent a munkatársa és lassan, de annál nagyobb precizitással végigmérte a két szeredai Dont, bokától a fejük búbjáig leellenőrizte, a csillogás a szemében arról árulkodott, hogy még két ilyen délceg, fresh, fiatal embert rég látott az életében egyáltalán ha látott már. Leültek a nekik kiállított asztalhoz, amit már két héttel ezelőtt lefoglaltak nekik felkérés nélkül. Izomtól duzzadó, ezáltal gömbölyded feneküket lehelyezték a bőrhuzatra, ami rá volt nagy precizitással húzva a fa székekre. Feltűnően sokat járkáltak az asztal körül a szemre való teremtmények de tudván, hogy ők nem az ő szintjükhöz valók, így féltek megszólítani, ezért segítettek ők rajtuk és két hirtelen mondat követte egymást a nektártól csillogó szájúkból: „Nem lenne kedvetek leülni mellénk és ízesen elfogyasztani egy süteményt, amit a kedves kezetek összeállított?” Felcsillanva a szemük egy másodperc töredéke alatt már az asztalok mellett álltak a megevendő cukros csodával. A beszélgetés eleje kicsit nehezen indult be, de Tóther hatalmas állkapcsa segített nekik egy két frappáns beszólásával, ami miatt az idő csak úgy repült fittyet hányva a kávézó bevételére, határozott mozdulattal felálltak és bezárták az üveg ajtót, hogy senki se tudjon bejönni illetve kimenni. Tizenkettőt se ütött még az óra, de ők már a zokni levevésénél jártak, elvonultunk a két különböző terembe és kezdődhettek az élvezetek. Három óra múlva a folyamatos szeretkezés után egy forrócsoki ivás még belefért, s azzal az irányt hazafele vették a két karakán délceg Don. Hazafele a beszélgetés témája természetesen az aktusról szólt, hogy hogyan elégítették ki a két nőszemélyt, Tother elmondása szerint a verejték csak úgy csorgott a homlokán.

Mesélés közben egyet gondoltak és sarkon fordultak, olyan sebességgel amilyennel éppen hazaindultak, arra gondolva, hogy még javában nincs vége a napnak. A kontinentális délutánon nagy huzavona után eldöntötték, hogy micsináljanak, így hát bementek még egy kenyérüzletbe szezánmagos kiflit venni, mert a szerelemben tocsogva biza biza megéhezett a két Don. Kedves, intelligens mosoly fogadta a két világfit, ahogy átlépték a küszöb peremét, megse várva az etikus üdvözlést, Boticselli már egy gyönyörű megjegyzést intézett az elárusító nő fele, aki hamar a köszönetét nyilvánította ki eme szép udvarlási gesztus hallatán. Egy kicsit megszégyelte, és féltékennyé tette ugyan magát a fehér köpönyegben álldogáló fiatal kolléganője, hogy őt miért nem ajándékozzák meg finom szavakkal. Ezt látva hirtelen a mentségére sietett Tother Eszpilárdó, és az igaz lelkében fogantatott gyönyörű verssel bátorította az önbizalmát ennek az enyhén lisztes vállú nőszemélynek, aki nem tudta háláját kifejezni feléje. Utána megkérdezték a szakmájukhoz híven, hogy mit szeretnének, de Boticselli a kaján mosolyával még egy röpke, szellemes megjegyzést sütött el a sugárzó arcú péknőnek, akit már eddig is levett a lábáról, ahogy átlépte a küszöböt. Hallva ezt Tother a versengés szelleme ütötte fel a fejét a lelkében, így a vetélytársnőjének nem győzte csak úgy szórni a bókokat rímbe faragva a gyönyörű mondatokat. Nem győzték az ámulatukat kifejezésre adni a két kiszolgáló hölgy, csak úgy sugároztak a boldogságukban a pult mögött a kenyeres szekrények tövében. Lassan véget kellett vessenek az udvarlási áradatnak, mert bejött egy konzervatív házaspár, akiket minél jobban érdekelt a délutáni ebédhez szükséges kenyér megvásárlása. Figyelmesen kiszolgálták a házaspárt, minden részletre ügyelve, hogy pontosan adjanak vissza, és a megfelelő kenyeret bíztosítsák nekik. Tother és Boticselli ennek a procedúrának a közepette a kiflis szekrény előtt leemelték határozott mozdulattal a szemükben megkívánt szezánmagos kiflit, ügyelve arra, hogy egy szem szezánmag se essen le a földre, ezzel is tiszteletüket fejezve ki a takarító és egyben elárusító nők fele.

írja és rendezi: Tóth Szilárd és Csizmás Botond

Szeredai szeretők - folytatásos szappanopera I. rész

írja és rendezi: Tóth Szilárd és Csizmás Botond

Fényesen sütő nap volt, sikeresen felkeltem, a nap sosem sütött a hasamra hiszen minél hamarabb kelünk annál hamarabb talál ránk a szerelem, a múlt heti szerelmi háromszög miatt a homlokomon csillogott az izzadság, ahogyan a frissen szerzett ráncokon kanyargózva csepeg le, mint a gyermek ahogy a csúszdán csúszik le. Mondván ez a hét jobban fog kezdődni kinyitom a terasz ajtaját, a naptejtől tocsogó izmos karjaimon megcsillan a napfény, amit visszaver a szomszéd fotel barna bőrű nagy idomokkal megáldott gyöngyhajú lány, rögvest kinyitja az ajtót és epedezve a gyönyörtől, ahogyan a kockás hasamat végigmérte, a messenger id-mot ebben az ütembe el is kérte.

Megelégedve teljesítményemmel felhívtam hű igaz barátomat Tother Eszpilárdót, s megkérdeztem, hogy mi a helyzet ott ahol éppen ő most tartózkodik.

Tother Eszpilárdo éppe vendégségben kereste a szerelem igazi bájait, ahol elég szegényesen ütköztek meg a nemi ellentétek, mert a nagyanyjánál kaszálta a tyúkudvart. A csöpögősre izzadt háta neki is megcsillant a napsugarak foszlányai között, ahogy egy macskának a szeme hajnalban a széna buglya fölött, de nem a múlt heti szerelmi háromszög miatt, hanem a két méteresre megnőtt burján miatt.

Miután sikerült neki is a napi teendőket sikeresen nyélbe ütnie, neki indult a délutáni laza napfényben, hogy felkeresse hű barátját, Csizmáderro Boticsellit, akiről tudni illik, hogy a jóképűsége hírnevének fényében nem tud lemenni nyugodtan szifonért és kenyérért, hogy egy lány elne kérje a messenger id-ját. Miután két bipp elég is volt, hogy tudatára adja Eszpilárdó az ő vágyának legbensőbb szorongásának a feloldásához szükséges lépéseit, így sikerült találkozzanak a napszítta raiffeisen bank üvegablaka előtt. Kényelmesen lerendezték az üdvözlésre szolgáló formai teendőket, néhány szóval egymás kedélyállapotát is hangulatosabbá tették, így már sokkal esélyesebb napnak néztek elébe, a placcon is csak úgy ragyogtak a kisugárzásukban, ahogy egymás kedélyállapotát versenyezve próbálták frenetikussá varázsolni.

Boticselli egy igazi szeredai don, két méter magas, csak úgy cserzik a bőre, ha halad, a feje teteje simára van borotválva, a szellő selymesen simogatja, éles eszét a koponyájának redői és halántékénak a napfényt egyben visszaverő és elnyelő ereiben észlelhetjük. Karakteres, határozott személyiségét a szépen kifejlődött állkapcsa tanúsítja, amivel már sok boldog, boldogtalan asszonyt rántott magával. Másik erénye, hogy ha kell a társaság kedvéért annyit tud inni, amennyi szükséges ahhoz, hogy az este hangulatát fenntudja tartani, fizikailag is meglehet figyelni amikor a szeme csillog, és nem hályogos. Penge elméjével hamar megtudja cáfolni akár egy bankigazgató gúnyos ellenvetéseit az ő világnézetével szemben. Főbb erényei a jóindulatúság, az elárusító nők tisztelete, az idős hölgyekkel való erkölcstelen magatartás hanyagolása, a mellizma. Fontosnak tartja a rokonsággal való kapcsolatok szűkebb kiépítését anyagi érdekek figyelembe vétele nélkül, támogatja a polgári tiszta szerelem fenntartását, a nőkhöz való közeledés diszkrét mivoltát, amelynek a legfontosabb eszközét, a messenger id-t tartja, a bulikban a breakelés az ő megnyerő testi vonalainak és képességeinek megmutatása a leghatásosabb eszköze, a csillogás mellett a nyelvi játékokban is nagyon jól forgatja a bárdot. Ő az aki viszonzatlanul hívja meg barátait a profiban mogyoróra és szukra.

Így hát a két nagyhírű barát neki látott a napnak, mint minden Don a profiba keresték a reményeket, hogy a szerelem rájuk talál.

Nehéz lett volna nem észre venni ahogyan Don Tother jobban ismerve a nők körében a Szőke herceg és Boticselli a placcon vonaglik, mint két fehér hattyú, ahogy úszik éppen a kristálytiszta kék tóban. Tóther hajába a szél utat vág ezzel egy sármos hajkoronát formálva a zeuszi tehetséggel kifaragót fején, ahogyan továbbhaladtak a kifogástalan külsővel megáldott Tóther temérdek visszhangot kap a külsőjét megítélő nőktől, ezek természetesen pozitív hatással voltak az önbizalmára, ami eddig is szilárd alapokon feküdt. Lassan elérték a profi ajtaját, ahol egy ráncokkal ellátott idős hölgy épp kéregette a napi kényére valót, Tother meglátva ezt az eseménysort rögvest a duzzadó pénztálcájához nyúlt hogy megajándékozza az idős hölgyet, markáns kézzel átnyújtva a megígért összeget egy határozott hang követte a cselekményt „Úgy szeretném látni, hogy befekteted ezt az összeget és kamatoztatni fogod, hogy az unokáid egyetemre írassad” ez is jelképezte, hogy mennyire nagy szerepet játszott a társadalmunkba a jóindulat és kitudja még két unokát eljutat az egyetemig.

Mondanom sem kell, ahogyan a profiba értek taps vihar fogadta őket, Tother sosem volt a dicsőség hajhásza, így hát egy előkelő mozdulattal meghajolt, ennyibe hagyva ezt a nagylelkű tettet. Felgyorsult lépéseik az éhségről tettek tanúbizonyságot, a pufulec és csípsz ingázása között, nagy vacillálás közepette megvettek egy mogyorót. Szájuk kiszáradását egy neszti megvásárlásával könnyen csillapíthatják, így hát megvéve ezeket a dolgokat kifele kezdtek haladni, már a fejükben a jól megérdemelt pihenés járt, ahogyan az izmos testüket kirakják a placcra, így a nők legeltethetik rajtuk a szemeiket.

Megérkezve karakán lépésekkel a helyszínre, kezdett cseperegni az eső, így hát levették a Gucci pólójukat lemosva ezzel a terheléstől kifejlődött hatalmas izzadság cseppeket, a nap sütött közben így hát egy szivárvány alakult ki, ami kettőjük közé csapódott be, a boldogságban és a szivárványban fürödözve sms-t irtak két csinos, szerencsés hölgynek .

így szóltak az sms-ek: „Szia! Nah mi a helyzet?” Lelkük megnyugvása után tovább kívántatták a sármos testüket az aranyeső utáni szivárvány jobb és bal oldalán, amikor egyszercsak arra tévedt két gyönyörű hölgyemény, az egyik szőke volt, s a másik is szőke volt. A két szeredai don egymásra biccentett a szemük és szájuk sarkával, jelezve egymásnak, hogy mind a ketten ugyanarra gondolnak. Tudni kell róluk, hogy mind a ketten a diszkrét közeledés ügyes művelői, ezért, mint a vadász, hogy elne ijessze a vadat lehasaltak a betonra, és onnan fürkészték a két szép lányt. Suttogtak, sisteregtek, csirszegtettek egymásnak, nedves volt a talaj, de minden áldozatot képesek meghozni, hogy övék legyen az alfa nőstény. Ez esetben nem volt szerencséjük, mert megzavarta a lesben állásukat két zsandár, ezzel elzavarva az áldozatokat. Tudni kell róluk, hogy a törvény tisztességes képviselői, ezért engedelmeskedtek a két zsandárnak, felálltak, és átadták a buletinjüket. Az első a törvény, utána jöhet a szerelem.

Több reményt nem látva más utak fele vették az irányt, hogy újabb szerelmeket vadásszanak a beton épületek között, így tehát a blokkok felé kanyarodtak, de egy hirtelen ötlet azt mondta nekik, hogy próbálják meg a Petőfi utcán, úgyis már fogytán volt a szomjúságot csillapító lé. Útközben elhatározták, hogy a meditterán kávézóba ülnek be, hogy ott üdítsék fel újra a testüket, és a mosdóban a nedves hasukat is letudják porolni.

A doboz

Szép barna karton doboz, csak nézem ahogy a földön fekszik, létezik, nem tudom, de mégis érzem, hogy üres, kívül pedig merev, kemény, határozott, a földön van és kész. Mindenki figyelmen kívül hagyja, én körbejárom, mind a négy oldalát megnézem, nem tudok szabadulni a doboz látványától, tárgyi létezésétől, a miértjétől, csak erősen nézem, úgy ahogy bírom, nézem, mintha egy sorozatgyilkos tartana felém, a fizikai nézés semmi ahhoz képest, ahogy gondolatban figyelek rá. Minden létező vizuális információt beszívtam a dobozról már, már nincs semmi olyan, ami a figyelmemet elkerülte volna, minden redőjét, színelváltozását, domborulatát, sarkát, textúráját, mindent mindent jól megnéztem, és rögzítettem valami kódolt jelek által az agyamban, a tudatos lényem mostmár tudja, hogy egy dobozzal van dolgom, annyira erősen figyeltem rá, hogy a látványvilága bebörtönözte a tudatomat, az énemet, és minden mást kizárt, a doboz környezetét, a földet, a levegőt, szagot, hangot, csak egyedül a doboz látványa maradt, azt se tudom, milyen fizikai törvények hatnak rá, hogy egy doboz tud lenni, csak annyit tudok, hogy ez egy doboz, és semmi mást, a neve is közmegegyezésen alapuló fogalom, mindenki úgy képzeli el a saját dobozát, ahogy akarja, már az se érdekel, csak a saját dobozom kinézete. A matériája, hogy miből épül fel, hogyan jött létre nem foglalkoztat, csak az erős látványa, tudom egyszerűen, hogy előttem van, ha közelebb megyek nagyobbodik a kép, ha távolabb kicsinyedik, a perspektívája is alakul, ahogy változtatom a helyemet, nehezen tudom elképzelni, hogyha lapos lenne a szemgolyóm, hogyan látnám a dobozt, perspektíva, mélységérzet, fókuszpont hogy alakulna, csak rövid időig foglalkoztat ez, mert a fizikai valóság visszaránt a gömbölyű világba, és csak annyit akar, hogy lássam az effajta világban a dobozt, engedelmeskedek is neki, és csak látni akarom, mert csak akkor tudom, hogy létezem, hogy milyen világban az már nem érdekel, csak valamelyik érzékszervemmel tudjam reflektálni magamat a doboz által, a szememre hárul most ez a felelősség. A fény, ami lehetővé teszi, hogy lássam nem tudom honnan jön, mert semmi sincs a doboz körül, se nap, se lámpa, se gyertya, csak korom sötétség, a létező üresség, de mégis látom a dobozt, és ez megnyugtat. Ahogy lepróbáltam írni visszaadva a dobozról alkotott képet, értelmet, már az se érdekel, csak hagyjatok, hogy nézzem a dobozomat.