Nehéz azt szavakba önteni, ami velem történt az éjszaka, a legmegfelelőbben átadni a közönségnek akkor sikerülhetne, ha mindazt, ami éjjel 2kor történt velem nightvision kamerával felvetetni, és arra a filmre rávágni azt a monológot, ami a fejemben végigment.
Szóval az elejénél kezdem, otthon voltam Csíkszeredában a papírok végett intézkedni, mint ahogy tatám mondogatta annakidején, mikor Somlyóról kellett bemenjen a városba kifizetni az adót, tepertyűt venni, és benézzen Gligáékhoz( a szék útján a kőműveseknek kitalált kulturális szórakozóhely), hogy megnézze ott találja-e Dávid Lacit a répaőrlő ügyében(alibi a decikhez), visszatérve az én papír ügyeimhez, sok különbség nem volt a tepertyűt leszámítva, már-már sikerült jól beleolvadnom az otthoni életbe, a lakás terébe, de sajnos kellett visszajönnöm Budapestre a munkalehetőség reményében. Visszatérve Pestre hajnalban, ledőltem a pesti lakásomban egy keveset, ott szerencsére nem kellett pisiljek, aztán délután álltam is tovább, mentem édesanyámhoz Sóskútra (Pesttől 30 km). Minden rendben, finom ételekkel rendberaktam a hasam, a hirtelen környezetváltások egy cseppet sem zavartak, tévéztem, olvastam, beszélgettem anyummal az otthoni rokonságról, szomszédokról, hogy még élneke, s pusziljáke, aztán ledőltem úgy 9 óra körül, néztem a duna tv-n valami filmet, amelyikben volt egy hajós ember, amelyik nem merte a partra tenni a lábát, és dobigálta üres, sörös dobozokkal az arrajárókat, s egyszer beleesett a vízbe, utána sírt vagy lehet, hogy csak vizes volt a szeme tájékán, mindegy, abban az állapotban nem értettem, de azután helyrejött a lelkiállapota, mert megivott egy sört aszem, na de ez nem lényeg, nem tudom miért írtam le. Úgy 10 óráig az agyam levolt terhelve ilyen dolgokkal, aztán belekoppantam, mint Ceausecu 89ben, eddig mind szép, s jó, de a húgyrendszerem csak 2 óráig bírta, mikor seprűnyéllel az agyamat megbökdöste, hogy menjek el a wc-re, mert eláztatom a szomszédot. Magamhoz tértem, olyan sötét volt a szobában, hogy kerestem a kezeimet, leakartam szállni az ágy egyik felén, de észrevettem, hogy ott fal van, megpróbálkoztam a másikon, de valahogy hamarabb véget ért, ahogy számítottam, és leborultam a földre, belevágtam a fél arcomat a szekrénybe, ami méginkább meglepett, mert nem számítottam rá, hogy ott szekrény létezik. Felkelek valahogy, elindulok egy irányba, megint szekrénybe ütközök, ez már nagyon furcsa volt nekem, mondom jó, a szekrényt tapogatva végigoldalazok abba az irányba, ahol a villanykapcsoló található, de helyette valami függönybe csavarodtam, kigabalyítottam magam, megálltam egy percre megszusszanni, végiggondolni az egész ügyet, még mielőtt megint hülye dolgokba ütköznék. Megkerestem az ágyat, összeszedtem minden gondolatomat, és ismét elindultam abba az irányba, ahol az a kapcsoló található, de ahogy menni akartam az ágy nem engedett, pedig tudtam, hogy ott ösvény kell legyen a szobában, amely az ajtóhoz vezet, és egyben a kapcsolóhoz, de az ágy ott volt, valami nincs rendben, az agyam gps rendszere már füstölt, kínaiul beszélt, de mondtam magamban, hogy jó, ha itt az ágy átmászok rajta, felmásztam rá, és ahogy haladtam az ágy szélénél valami vázába és egy kis asztalkába botlottam, majd beestem valami sarokba. Ez már túl sok volt nekem, visszamásztam az ágyba, megráztam a fejemet, hogy térjek magamhoz, de teljesen tudatos állapotban voltam, kezdtem félni magamtól, aztán észrevettem a tévén a piros pöttyöt, húú, végre egy göncölszekér a szobámban, mondom, ha elmegyek odáig, onnan már biztos eljutok a kapcsolóig, óvatosan eltápászkodtam a tévéig, megnyugottam, hogy az a tévé és nem terminátornak a feje, már mindenre számítottam, utána kezdtem arra menni, amerre már biztos a fényt hozó isteni áldást véltem, de ahelyett ismét egy függönybe csavarodtam bele, már azon is csodálkoztam, hogyha a függönyt elhúzom, leszakítom, hogy nem jön be annyi fény, hogy lássak valamit, felrobbantották az oroszok a holdat, más dimenzióba kerültem? Mindegy, nem mertem más kísérletet tenni a szoba felfedezésében, visszabotorkáltam az ágyhoz, ledőltem, ekkor már pisilnem se kellett, a pisit már agyam kezdte újból lebontani, annyi trauma ért. Betakaróztam, a szemem lecsuktam, belenyugottam, s egyszer egy isteni hang szólt hozzám, mint Mózesnek, csak nem az égő csipkebokorból, hogy te hűűűűlye, nem otthon vagy Csíkban, a szobában, hanem onnan vagy 600 km-re légvonalban, egy másik szobában(amúgy redőny volt az ablakon azé nem jött fény) Az agyam gps rendszere megszégyelte magát előttem, újratervezést végeztem, és felkapcsoltam a villanyt, pisilnem már nem kellett, kimentem, ittam egy pohár vizet, és visszafeküdtem.
Szóval az elejénél kezdem, otthon voltam Csíkszeredában a papírok végett intézkedni, mint ahogy tatám mondogatta annakidején, mikor Somlyóról kellett bemenjen a városba kifizetni az adót, tepertyűt venni, és benézzen Gligáékhoz( a szék útján a kőműveseknek kitalált kulturális szórakozóhely), hogy megnézze ott találja-e Dávid Lacit a répaőrlő ügyében(alibi a decikhez), visszatérve az én papír ügyeimhez, sok különbség nem volt a tepertyűt leszámítva, már-már sikerült jól beleolvadnom az otthoni életbe, a lakás terébe, de sajnos kellett visszajönnöm Budapestre a munkalehetőség reményében. Visszatérve Pestre hajnalban, ledőltem a pesti lakásomban egy keveset, ott szerencsére nem kellett pisiljek, aztán délután álltam is tovább, mentem édesanyámhoz Sóskútra (Pesttől 30 km). Minden rendben, finom ételekkel rendberaktam a hasam, a hirtelen környezetváltások egy cseppet sem zavartak, tévéztem, olvastam, beszélgettem anyummal az otthoni rokonságról, szomszédokról, hogy még élneke, s pusziljáke, aztán ledőltem úgy 9 óra körül, néztem a duna tv-n valami filmet, amelyikben volt egy hajós ember, amelyik nem merte a partra tenni a lábát, és dobigálta üres, sörös dobozokkal az arrajárókat, s egyszer beleesett a vízbe, utána sírt vagy lehet, hogy csak vizes volt a szeme tájékán, mindegy, abban az állapotban nem értettem, de azután helyrejött a lelkiállapota, mert megivott egy sört aszem, na de ez nem lényeg, nem tudom miért írtam le. Úgy 10 óráig az agyam levolt terhelve ilyen dolgokkal, aztán belekoppantam, mint Ceausecu 89ben, eddig mind szép, s jó, de a húgyrendszerem csak 2 óráig bírta, mikor seprűnyéllel az agyamat megbökdöste, hogy menjek el a wc-re, mert eláztatom a szomszédot. Magamhoz tértem, olyan sötét volt a szobában, hogy kerestem a kezeimet, leakartam szállni az ágy egyik felén, de észrevettem, hogy ott fal van, megpróbálkoztam a másikon, de valahogy hamarabb véget ért, ahogy számítottam, és leborultam a földre, belevágtam a fél arcomat a szekrénybe, ami méginkább meglepett, mert nem számítottam rá, hogy ott szekrény létezik. Felkelek valahogy, elindulok egy irányba, megint szekrénybe ütközök, ez már nagyon furcsa volt nekem, mondom jó, a szekrényt tapogatva végigoldalazok abba az irányba, ahol a villanykapcsoló található, de helyette valami függönybe csavarodtam, kigabalyítottam magam, megálltam egy percre megszusszanni, végiggondolni az egész ügyet, még mielőtt megint hülye dolgokba ütköznék. Megkerestem az ágyat, összeszedtem minden gondolatomat, és ismét elindultam abba az irányba, ahol az a kapcsoló található, de ahogy menni akartam az ágy nem engedett, pedig tudtam, hogy ott ösvény kell legyen a szobában, amely az ajtóhoz vezet, és egyben a kapcsolóhoz, de az ágy ott volt, valami nincs rendben, az agyam gps rendszere már füstölt, kínaiul beszélt, de mondtam magamban, hogy jó, ha itt az ágy átmászok rajta, felmásztam rá, és ahogy haladtam az ágy szélénél valami vázába és egy kis asztalkába botlottam, majd beestem valami sarokba. Ez már túl sok volt nekem, visszamásztam az ágyba, megráztam a fejemet, hogy térjek magamhoz, de teljesen tudatos állapotban voltam, kezdtem félni magamtól, aztán észrevettem a tévén a piros pöttyöt, húú, végre egy göncölszekér a szobámban, mondom, ha elmegyek odáig, onnan már biztos eljutok a kapcsolóig, óvatosan eltápászkodtam a tévéig, megnyugottam, hogy az a tévé és nem terminátornak a feje, már mindenre számítottam, utána kezdtem arra menni, amerre már biztos a fényt hozó isteni áldást véltem, de ahelyett ismét egy függönybe csavarodtam bele, már azon is csodálkoztam, hogyha a függönyt elhúzom, leszakítom, hogy nem jön be annyi fény, hogy lássak valamit, felrobbantották az oroszok a holdat, más dimenzióba kerültem? Mindegy, nem mertem más kísérletet tenni a szoba felfedezésében, visszabotorkáltam az ágyhoz, ledőltem, ekkor már pisilnem se kellett, a pisit már agyam kezdte újból lebontani, annyi trauma ért. Betakaróztam, a szemem lecsuktam, belenyugottam, s egyszer egy isteni hang szólt hozzám, mint Mózesnek, csak nem az égő csipkebokorból, hogy te hűűűűlye, nem otthon vagy Csíkban, a szobában, hanem onnan vagy 600 km-re légvonalban, egy másik szobában(amúgy redőny volt az ablakon azé nem jött fény) Az agyam gps rendszere megszégyelte magát előttem, újratervezést végeztem, és felkapcsoltam a villanyt, pisilnem már nem kellett, kimentem, ittam egy pohár vizet, és visszafeküdtem.
