Patetikus nájlon csótány

Zacskóba burkolt kézzel könnyebb minden,
Csótányt azzal megfogni is egy kényelem,
De a tudat csak hörög,
A csótány csak röhög,
Mikor mosdóba futsz, és vizet engedsz,
Lemosod tudatod kezedről szépen,
Miközben egyre hevesebben,
Vért hány a szíved minél gyengébben.

Drága nájlonzacskó megvédsz te mindentől,
Csak ne mozogna füleim közt az éles tű,
Kilyukasztod drága barátom,
Ki lesz most az őrangyalom?
Hulla csótány lelke lebeg előttem,
Sírja egy átkozott nájlon feszület,
Perzsára kifolyt bűntudat,
Kagylóba csorgó öntudat.

Hallode

Hallode, mit akarok mondani?
Gyakorlatilag arra gondoltam, hogy
Hiába, de nem kell semmit csinálni,
Csak notifikáltassátok be és kész!

Én őszintén megmondom, nem értem azokat akik,
Elvileg én úgy vagyok vele, hogy is hívják...
Nem kell túl bonyolítani, mármint
Nem kell csinálni vele semmit.

Úgy van, hogy lényegében végülis mindegy,
Mert például olyan is előfordulhat,
Amennyiben nem jön össze gyakorlatilag,
Csak akkor gondolkozhatunk más szisztemben.

Tehát arról van szó, hogy én egyetértek velük
De viszont ha jobban belegondolunk kell akkor is.
Mert például ha az van, hogy mégiscsak kerül,
A lényeg az, hogy legyen ütős az egész végülis!