Olvadt haja

Szemed csillan sima tükrén,
Hajának csillogó bőrén,
Némán pötyög ujja, haja
Harmatos susogás, fuvallat,
Nedves lehelet folyik felém,
iPhone süti, minden sötét.
Forró szemed vibrál!
Zöld krokodil fekete foga
Takarja arcát hosszan fonva,
Csak néha látni orra nyomát,
Ha vörös ujja néha rájár,
Sötét arcából angyal fénye
Ömlik ki a sötét rétre.
Lázas szemed zihál!
Hideg kútból szél mossa
Forró, zöld hátadat, s a
Világ megállni készült,
Oxigénvételnyi feszült
Csend, majd üres székben
Fakó táj, és nihili értelem...
Tükör szemed!

Megcsippadva

Becsippadtál csippogóm,
Csipogva becsippantál,
S csippogsz, csippogsz,
Addig csippogsz amíg csippadsz...

Csippadás, csippadás
Oh nagy csippadás!
Becsippanás, megcsippadás,
Oh nagy csippogás!

Megcsippanva jól csippogva
Csippansz csippadsz megcsippadva
Magadra csippanva belecsippadsz,
S méla csippadásba el-el csippadsz....

Csippadás, csippadás
Oh nagy csippadás!
Belecsippanás, megcsippadás,
Oh nagy csippogás!

Bokazokni

Félcipőben, bokazokniban,
s kilátszó sárga lábszárban
ül le a fehérbőrű székre
reménykedve, félve
a pofaszőrös srác.

Élre vasalt fekete selyem
pléhnadrág felcsúszott a bokára,
s vele szemben vigyorgott a mátkája,
majd tátogott a szája, érdekes volt
mintha, mert kacagott az álla.

Jeget ittak whiskyvel, s ültek,
ültek, s nézték egymást fókuszálva,
fókuszálva nézték egymás poharát,
csillogott a whisky, kocogott a jég,
lassan gyengült a mélységélesség.

Félcipőben, bokazokniban,
s kilátszó sárga lábszárban
így ült a pofaszőrös srác,
reménykedve, félve
kortyolt bele a whiskyjébe.

Jelerősség

éteri
lét puha
fehér ágyában
alvó csiga nedves
házában smirgli papír
súrolja a zöld párnád bőrét
műanyag kocsonya izzik szemed
hevén s kalapácsok ütik sok csontod
durva szikla élét a vörös üllőn mialatt a
kristályéber halál tűnikkell a fekete olajban
...............................................................................
.....................................................................................
...........................................................................................
................................................................................................
......................................................................................................

Hóember!

Hóember, hova olyan gyorsan?

Nincs még tavasz, ne légy ravasz!

Még ostorcsapások sújtanak a fejedre,

Növekvő agyad duzzad, mint a hólyag,

Hiába söpröd a fejed, még sok havad van hátra,

A répád tele van már vele,

Szikrázik a szén szemed,

Puffadsz, mint a bukta, hízol, mint a hurka.

Hó ember! Hova olyan gyorsan?

Nincs már több hurka, ne légy ostoba!

Émelyítő kéjvágy libidója lüktet,

Hatalom, gazdagság utáni vágy sürget,

Elismerés, s szeretet mindenáron jöhet,

Irigységben szikrázik gyönyörű szép szemed,

A tököd tele van már vele, s puffadt lelked kihányod,

S minden télen ezt hallod:

Hóember, hova olyan gyorsan?

Nincs még tavasz, ne légy ravasz!

Még ostorcsapások sújtanak a fejedre,

Növekvő agyad duzzad, mint a hólyag,

Hiába söpröd a fejed, még sok havad van hátra,

A répád tele van már vele,

Szikrázik a szén szemed,

Puffadsz, mint a bukta, hízol, mint a hurka.