Mama rádiON

A nagymama rádiON:

Ne milyen hangja van, nagy kutya, nagy göndör szőrű kutya lett. Jaaaj de jó ez a levegő, te Szilike azt a szekeret vidd hátra, nah megint az a nagy kutya, milyen vastag hangja van, itt a szomszédé, ügyesek, olyan ügyes férfi, örökké köszön nekem, ha kint vagyok az ablakban, megkérdezi, hogy vagyok, ügyes, rendes. Hova a ketrán faszába raktam a szemüvegem, megkell nézzem, hogy mi a nyavajával tudnám kivenni ezt a foltot, úgy szeretem ezt a blúzt, olyan hálás, itt vettem fent turkálós Marikánál.

Na nézd meg, de jópofa ez a tyúk, jön be a verandába, hogy a csutina vigye el, menj adj neki valami kenyeret, jaaaj de jópofa, úgy szeretem őköt te Szilike, úgy mondanak nekem, a kendermagost meglehet fogni, a világért nem adnám őköt. Ambrus Giziéknél a tyúk ződet tojik, mondtam-e neked, hozott ma be nekem tojást, s mongya nekem, hogy: ne, az egyik tyúkja ződet tojik, biztos elvan generálódva az a tyúk (megjegyzem, hogy ez igaz, ott a hűtőben a ződ tojás, a két szép szememmel láttam, lehet, hogy ez másnak nem tűnik furcsának, de nekem az volt, és hirtelen egy csomó elmélet született az agyamban, hogy ez mégis, hogy történhetett meg: szerintem vagy megivott a tyúk egy veder zöld festéket, vagy az evolúciós ranglétrán feljebb kerülve, már kifejlesztette azt a képességét, hogy húsvétra már színes tojásokat tójon, ezzel megkönnyítve a háziasszony munkáját, vagy megtörténhetett az is, hogy egy arra tévedt perverz ufo kielégítette a vad vágyait egy szerencsétlen tyúkon, vagy Giziéknél a pincében egy titkos laboratórium működik, mint a Hulk-ban, ahol a férje kísérletezik titokban, csak nem az unokáján, hanem a tyúkokon, bármi legyen is, én megijedtem, és azóta figyelem, hogy melyik tojást rántsa meg, és igyekszek minél hamarabb azt a tojást ellopni, és a kert végébe 2 méter mélyre elásni...)

Jaaaj Szilike most jut eszembe, kéne egy kis pityókát ássál, s ha már kint jársz, akkor egy kis vizet is adjál a tyúkoknak, s visszafele nézd meg, hogy ezek a jómadarak tojást tojtake, mer ha nem, akkor a fasz ki lesz velük, s az egészet levágatom. Szilike, mielőtt kimennél hozd be a fagyasztóból a vinetét, hogy olvadjon ki, majd holnap kikavarjuk azt is, s Szilike, menet vidd a levest is a kályháról, eddig már kihült, s vedd ki a fagyasztóból a szalámit is, rakd legalul, hogy estére ne legyen olyan kemény, (ilyenkor az agyam = 404 forbidden) Szilike, a kamrában megkapod azt a kicsi fehér vidret, abba egy kicsi hagymát is hozzál a kertből, de ne egy helyről, hanem mindenhonnan, ahol látod, hogy sűrűbben van, s egy kis uborkát is, ha kapsz (újratervezés...), a szemetet is vigyed kifele menet (kékhalál).

Nemtom Szilike már ki mondta, úgy hallottam, hogy lehet kapni itt bent a városban miccset és kiflit, de vagy 4 miccset adnak aszem, és 4 lej, az nem drága, utána kéne egy kicsit érdeklődj, hogy hol lehet kapni, valakit megkérdezel a városban biztos tudja, abból jól lehet lakni.

Nah jól van Szilike, nem baj, lesz valahogy, tudod a "valahogy" az örökké ott van, ne feledd ezt, amit mondtam, a "valahogy" az örökké ott van, ma vékonyabban folyik, de az is lehet, hogy holnap még vékonyabban, de holnaputánra már az is lehet, hogy még vékonyabban, ma így, holnap úgy, nem lehet azt tudni, de az is lehet, hogy ma szűkölünk, de holnapra már bőség van, valahogy örökké van Szilike. Összeírom, hogy holnapra mit hozzál, joje? Inkább leírom, minthogy elfelejtsd aztán. Kéne egy kis csalamádét elrakjak, kéne hozzál a kertből egy kis ződ paradicsomot, s murkot, holnap csinálok egy kis ződséglevest, rakok bele egy kis rántást (egyből eszembejutott a ződ tojás, a hideg kirázott), olyan finom lesz, holnapra kéne hozzál egy kis delikátot is, olyan finom lesz. Akkor nem kaptál olyan celofánt, biztos kiment a divatból! Te azon a szereléken valami értékeset csinálsze? Odakéne rakd a levest.

Szabikáról tudsze valamit, felkéne hívd, feltudode hívni? Rossz kicsi Szabikám vajon micsinál? Annyit megy az is hogy, hát ez ilyen, ha kell menni, akkor menni kell, nincs micsinálni. Odakell menni, ahol megfizetnek. Emlékszek régebb, mikor kicsike volt, E hogy felharagudott valamire, szökött, táncolt, s aszonta, hogy: "a bassz egye meg!" Olyan jól állt neki hogy... Kérdezd meg mikor jön haza!

Nah jól van Béluka, Sza..., Szilike, nah nézd meg mingya nem tudom a nevedet, keverem össze, akkor holnap nem jössz ki, hova is mész, fesztiválozni? Jól van, ügyelj magadra, és jusson eszedbe, hogy örökké legyen nálad étel és gyógyszer, egy kifli a zsebedben is elfér, a másik zsebedben 1 doboz valamilyen gyógyszert, s úgy...sose lehet tudni!

Új eszméletlenség

Az emberiség problémáján szoktam törni néha a fejemet, és a mélyebb okokat próbáltam kiásni, hogy hol is van a kutya elásva, és csodák csodájára, egyszercsak hirtelen rájöttem, hogy egy szón múlik minden, az emberiség sorsa. Ez a szó egy melléknév, és van akire jellemző, és van akire nem, én ezt a felfedezést saját magamon tapasztaltam, mert eléggé labilis természetű vagyok, és hol felütte az orrát a jellememben, hol nem. Tehát az ennyit vádolt és gyanúsított szóra derüljön is fény, ez hölgyeim és uraim a: „határozottság”. Ennek az ellenpárja a „határozatlanság”, ami talán jobb útra tudná vezetni a már annyit szenvedett emberiséget. Gondoljunk csak bele mélyebben, hogy mennyi bajt okozott ez a szó, ez az emberi jellem. Ha valaki határozott az már nagy baj kéremszépen, mert akkor csak az ő akarata akar érvényesülni, és ha az a másik határozott embernek nem tetszik, akkor már meg is van a baj, a konfliktus, a háború, a vérfürdő. Képzeljük el, ha mindkét ember határozatlan, leszarják egymást, semleges marad minden, nem lesz feszültség, milyen mennyei paradicsom alakulhat ki, békesség lesz úrrá. De mennyünk csak bele mélyebben, ha Bibliából indulunk ki, tudniillik, hogy az Isten megteremté Ádámot és Évát teljes mértékű határozatlanságában, tudatlanságban, de akkor ott is csakugyan a határozottság sunyi modora (nevezhetjük akár sátánnak is) bukkan fel Éva lelkében, mikor az almába beleharap, ő biza elhatározta, hogy az almába fog beleharapni, és nem a mellette heverő karalábéba vagy a fán üldögélő mókusba, ha határozatlan lett volna, akkor leszarta volna mindegyiket, és tovább manikűrözött volna, de ő határozott volt, és magával vitte ezt az átkot, és ezt a világ bánta meg, ezután már mindent tudatosan, határozottan és kimérten csinált, amit átörökített az unokáinak, egészen mostanáig. Ha a szó anatómiáját vizsgáljuk, rájövünk, hogy egy szóból áll (hm…érdekes), vagyis a „határ” szóból ered, és ha megfigyeljük az egész emberiség határokon belül él, határokat állít fel maga körül, és ha a határt átlépi egy másik határozott egyén vagy nemzet, akkor abból már baj lesz. Az állatoknál is megfigyelhető ez a „határozottság” átka, ők maguk is védik a saját területüket, és persze köztük is, sőt még az ember és az állat közt is sok konfliktus alakult már emiatt ki. Nem tudni, hogy náluk is milyen ősrégi okból kifolyólag suppant rájuk ez az átok, talán a mókus is evett az almából nagy határozottan, ki tudja? Igaz, hogy ha akármit döntünk az egy bizonyos határozottságot hordoz magával, de ha ezt másképp fogjuk fel, például úgy, hogy lesz, ami lesz, és nem úgy, hogy -mindenáron úgy lesz, mert én úgy akarom, én szabom az irányt, körbefalaztam magam, ha kell más határát lerombolom, átharapom a kecske nyakát, ha betalál jönni az irodámba, mindent megteszek csak legyen az én hasznom-, akkor másképp formálódik a kozmosz. Tehát egy új vallás alapköveit raknám le, és ezennel megalapítom az új vallásomat, vagy eszmémet, vagy én se tudom mit, leszarom: „A Nagy Határozatlanság”-ot?

Mama RádiON

Hölgyeim és Uraim most először élőben olvashatják a Nagymama rádió közvetítését szöveges verzióban: Jó az az üveg... vagy flakon. Két literes ugye? Pont annyi tej kell nekem. Karfiol leves es finom lesz, teszünk bele tejfölet es... Holnap te fürödözni mensze? Ügyelj, mert veszélyes, fejest ne szökjél, s ügyelj a pénzre es, hova nem kell ne adjál...Olyan szép színe van annak a blúznak, te vetted-e? Ott biztos nagy piac van, itt bevan szüntetve az orosz piac, csak turkálók vannak...ez nagyon szép, jó színe van. Szegény nagymama, volt egy fia, beleszökött a Marosba, s a barátai látták, hogy belészökött, s többet nem is látták, nem jó, mert előbb bekell vizezni a könyököt, és a szívet, nem jó úgy, mert könnyen szívstoppot kaphatsz. Olyan tevékeny asszony, úgy sajnálom, hozott nekem kiflit, s van neki három szobás lakása is, s aszonta, hogy, amikor akarunk menjünk, ügyes rendes fehérnép, de úgy sírt, jópofa egy fehérnép volt, Sárikának hívták, majd felkell hívjam.

Képzeld el Szilike, ez a büdös bestia kiviselte magát, nagyapád jól mondta, az embert viselve ismered meg, mi vagyok én neki, menjen haza, itt semmi keresnivalója, jól mondják: új szita szegen függ. Nem baj Szilike, van pityóka a pincében, amíg pityóka van, addig megleszünk. Ezt az Asztrikot "Mária futtatónak" nevezte, képzeld el, megmondta, ott a studióban szoktak, nah s aszongya egyszer, aszztmongya, de szoktak csúfolni engem, de tessenek idefigyelni, aszmongya, "Mária futtatónak" neveztek, de majd megmondom én, asztmongya.

Olyan meleg van sülök meg, Szilike, lekell menjek a pincébe aludni, érzem, hogy fövök meg, de te a tökfőzeléket szeretede? Nah jó, akkor holnap azt csinálok, rántunk rá egy kis tojást, s milyen finom lesz. Aztán ne felejtsd el kivinni a szemetet, ne büdösödjék bé! Holnap csinálok szilvásgombócot, olyan finom volt, egy kis meggylevest is fogok csinálni, olyan rég kívánom, nah, de holnap fogok csinálni egy kis mocskos tokányt, szeretede? Kicsi Tóth Gézáék hoztak egy kis kóstolót, ők örökké adnak, ha disznót vágnak, rendesek, s csinálok belőle egy kicsi mocskos tokányt, puliszkával jó lesz, tudod nekik adtuk a moslékfőző kazánt, s tudod ők hálából örökké adnak egy kis kolbászt, májast, jó finom szalonnát, vérest, rendesek. Kaptak ott a Csendes-óceán fenekiben benzint, nem tudom már hol pontosan, de ott a Csendes-óceán fenekiben valahol.

Szilike menj hozz a kertből egy kis murkot, kaprot, s hagymát, van egy kis marha combom, s holnap csinálok egy kis disznó lábkörömpaprikást, én tudod Szilike szeretem a jót, van a pincében pityóka! A pince múltkor megtelt vízzel, ezek a nagy fejesek szétcseszték az utat, ezek a nagy mérnökök, az összeset megkéne lőni, a polgármester, ez a jómadár, jaaj Szilike ez is megéri a pénzét.

Editke hozott egy kis csirke combot, olyan finom, az is már egy étel, Szilike hozz holnap a vastehénből va' egy két liter tejet, s csinálunk egy kis pire pityókát, s kisütöm azokot a combokot, s milyen jó lesz, jaaj azt a fuszulykát hova a kecskepicsába rakjam vajon, jaaj s mielőtt elmész, hozzál innen a boltból egy kis cukorkát, adok oda pénzt.

Nah jól van Szilike, te a lecsót szereted?! Csinálunk azt is...vagy töltött paprikát, eljön mindenre a sor, kell vetessek húst es. Nézd meg ezek a piaci legyek nem hagynak békémet, pofátlanok, állandóan jönnek bé. Két hétig a szemes paszulyt nem tudtam megenni, pedig hogy szeretem. Nah jól van Szilike, akkor holnap mit főzzek?

Eltűnt álmom nyomában

Egy érdekes álmomat szeretném megosztani veletek. Mivel számítógép hiányában szenvedek, és ezért nem tudok mostanában jó finomakat főzni a követőim számára, pedig ott futkorászik a házam perzsaszőnyegén az információval jóllakott fehér kígyóm, csak hát a méregfogai elvannak távolítva, és adatokat se tud fröcskölni a nagyvilágból, ezért arra kényszerültem, hogy könyvekkel álmosítsam az elmémet, és jó sokat aludjak, mélázzak, hálistennek abban nem szenvedek hiányt, csak azt a ronda kígyót tudnám én is megmarni jó néhányszor, de azt csak a fogain keresztül tudnám megtenni, ami persze ugye nincsen. Tehát mint potenciális antikígyó, én sem tudok marni, hogy a nagy világ mérge közé vegyítsem az én mérgemet is, hogy aztán abba rohadjunk bele. Hejj, szóljál már rám, hogy miért nem térek rá a lényegre.

A múlt éjjel azt álmodtam, hogy nem tudok aludni, és forgolódok, mint egy rothadt kóbor kutyába szorult féreg, végig, azt álmodtam, hogy nem álmodok, és azt hittem, hogy ez úgy van, ez a valóság, harcoltam az agyammal, hogy már kábuljon el, és hagyjon békémet a sok cikázó gondolataival. De az az érdekes, hogy tudatában voltam, hogy álmodok, s mikor felébredtem, nem tudtam eldönteni, hogy most mi van, aszittem, hogy álmodok még akkor is, és ezért bátorságot kapva, arra gondoltam, hogy az álomban minden megtörténhet, és elkezdtem kísérletezni, ha már ilyen józanul álmodok. A nyelvemmel próbálkoztam megnyalni a tarkómat, utána a hangszálaimat akartam megpengetni a nyelvemmel, ez mind kudarcot vallva, könnyebb feladat után néztem, a kísérletező szomjúság hajtott, ezért a két fülcimpámat akartam összekötni, aztán az orromba akartam feldugni, azt képzelve, hogy majd a fülemen keresztül fogok szuszogni. A kudarcot észrevéve kezdtem kételkedni a kvázi éberségben, ezért hirtelen ráeszmélve észrevettem, hogy nem álmodok, és gyorsan visszafeküdtem az ágyba. Az ágyba belesüppedve, kezdtem azon tanakodni, hogy vajon megőrültem-e vagy inkább megörültem azon, hogy nem sikerült a fülemen keresztül szuszogni.