Gondtalan gondolat

Félt a fejem félre gondolni, pedig mégis ésszerű...
Félt mikor arra gondolt amire éppen nem,
de már egyből arra se gondolt ami nem,
csak arra ami igen, de mégse, dehogynem igen,
Elég!
Mi ég el, jaaaj szánalmas, ne játssz velem!
Hadd gondoljam végig, végre végre jutó gondolat.
Ki hányt bele az üvegbe?
Csak letörött a pereme.
Nézzünk oda, IDE!
Elég!
De hát mégis jó nézni, csak ne kelljen arra gondolni, és a szálat folytatni.
Emberek! Gondoljatok amire gondoltok, az életben ez a gondotok,
én úgyse erre fogadok, majd halál után virrasztok és jó nagyokat gondolok, hogy apadjon a sok gondom.

Kihasadt tekintet

Az asztal sötét szobájában

Szürke TV-show bájában

Kuporog a két szem puha

Párnájában míg éles chipsek

Szúrják nyelved éhes, nedves

Bimbóit, s vérzik agyad puha

Koponyádban míg popkultúra

Ragad porcelán fogad húsába.

S hirtelen tekinteted fényes határa

Roppan össze, ahogy a szupernova
Robban szét millió kicsiny darabra.

Kihasadt tekinteted fájó cafatjai

Borítják be szőnyeged fodrait,

Fókuszáló pupillád már nem lát csak néz,

Kiégett wolframszál izzik benned,

S a sötét burokban pislákoló éned

Verődik vissza a szemmonitorod tükrén.

Szigszalag

Miről is van szó?
Marba mérő szigszalagról?
Melybe beleragadt emberi
erkölcsök fossák ki a szart.
Tulajdonképpen az egyszerű
ember, aki jól belakott a
mondanivalóból, most fossa ki
a pátosz szavait, amely semmi
az egyszerű igazságnál stagnáló
emberi szavak semmitmondó
gesztusánál, és mégis megbújik
a lélek, mint a galandféreg,
melyet a költő se tudja kiszarni,
legyen az féreg vagy a lélek..

Eszkavátor

Földbe túró disznó eszkavátor

csak túr, karmol, mar, morog.

Virágok festékpacái borítják
a Föld vékony palettáját,

S a disznó eszkavátor csak túr,
Moslékot kever magának konokul,

S ezernyi ártatlan színcafat vegyül
az ecset fogai közé eszeveszettül.

Panoráma

Narancssárga, rojtos függöny,
Metálnak merev árnyékja,
Fehér lepedőbe bújó ágysarok,
Fémes ízű, hosszú lámpának
Füstös, homorú lencse burája
Eltakarja a félig lehámlott poszter
Fehérbe torkolló sarkát, ahol a
Manzárd architektúrája, és szigorú
Szabálya levágja annak felső
Nyakát, majd a falba ágyazott
Szomorúan csillogó modern csillár
Giccses vonala kúszik bele a sivár
Gipszkarton sivatagi textúrájába,
Ahol a fénylemente webes színskálája
Tolódik tovább az égő fémbe burkolt fáklyába.

Sötétség borult a nyüzsgő szilárd világra,
De a pápa szem mögött vakon tapogatózó
Kínai szem pálcika sejtjei vizsgálják tovább
A gyönyörű táj rideg, mértani báját.

Falba vésett tükör alatt nyugvó,
Fehér koronában a teljhatalmú király,
Kinek két szava van: igen és nem!
Erre engedelmeskedik a szolga nap.
Majd lelép, s rálép a kuplungra,
Ezt mutatja hűen a matrica,
A vonat toalettjéből volt lopva,
Érdekes, ez a másik matrica.
Almacsutka, üres pohár, rubik kocka,
Drótok mindenütt, melyek
Forró agyba vezetnek, és kihűlt
Tranzisztorok védenek.
Nyúlik a táj, mint a nyál, a monitor
Elektroszmogja csillogja be a határt,
Milliónyi pixel futkos, rohan, szolgálatra
Készen, mint tucatnyi ember a Földön
Betűk játéka a pixelek létének létrája,
Megfoghatatlan színek pontos helye
Egy misztikus világot teremt, melyben
A szivárvány rothadó, döglött tetem.

Leghosszabb című vers címe pazar versbe olvad bele, íme hát a versnek címe lankadatlan danolászik, csillapíthatatlan éhséggel szikrázik a rigó fütty, nem menekülsz, becsap, átvág, magával ránt, már címét versben olvasod, pedig csak egy hosszú, szimpla cím, mint e szépen kidolgozott tiszta rím, de mint, minden botnak, ennek is vége van, és eljön a váratlanul betoppanó versszakasz

Címek, címek, hosszú címek,
Sok-sok betűnk szavat alkot,
Sok-sok szavunk címbe torkol,
Egy-egy címünk versre derül,
Ez a szakasz csak egy betű.

Rémes vers

Nincs e versnél rémesebb,
Nincs ennél még rímesebb,
Poirot is krimisebb.

Apróhirdetés

Eladó öt kilogramm Ady kötet,
három darab kétlövetű petárda.

Elvihető ingyen macskakölyök,
kutyakölyök, disznókölyök.

Kiadó, eladó most a Szív utca
76/6 alatti lakosú szomszédné.

Érdeklődni délután 2 után
a következő telefonszámlán:

Nullakettőhatvanhét ötvenöt tíz,
Negyvenhárom lej és ötven bani!

Tintás ujjú lány

Unalomban pezsgő tinta körbe-körbe

folyik a tolltartóban, mint vér a lány

agyában, amint a táblán nyugvó szemmacskája

belemászik a kréta unott, poros világába.

Mint szög a zsákból, a tollnak feje

unalmában előbújik a tolltartóból,

tintás orra mélyen beleszagol a kréta porába,

s nagyot prüsszent a lány tiszta ujjára.

Csíki buszsofőr

A tábla előtt álló tömeg

Lép be a mozgó várba,

Melynek kapitánya a

Néhai tatárt verő unokája.

Évszázadokon át ellenséggel
Küzdött ahogy ért, most meg
A szemaforral farkasszemet néz,
S minden hónapban várja a fizetést,

Amit a román kormány neki ígért.

Szálkás kezét a kormányba

Akasztja, tenyere töredezett,

Békésen, bárgyún rámtekintett,

S kedvesen átnyútotta a zöld jegyet,

Szeme az utak mögött körbe forgott

Bőrülésében nyugodtan így dolgozott.

Szépen, türelmesen vezetett,

Tiszta elméje üres volt,

Nem gondolt másra csak a célra,

Hogy elvezesse népét az egy

Goscom által ígért kánaánba.

Kemény állkapcsa, határozott

Feje, reggel a tepertyűt jóízűen

Tömte, bement a munkába az

Élre vasalt posztó kék nadrágban,

így dolgozott a kis Csíkszeredában.

Vándorló anyajegy

Atomnyi részecske

Hullott a testemre,

Széjjelment, mint a

Higany, elborítva

Testem minden sejtjét,

Széjjelfut és ugyanazon

Pillanatban létezik

Bőröm minden pontján.

Vándorló anyajegyek

Dupla élete oltja ki

Egymás párhuzamos

Dimenziójának párhuzamát,

Vákumba szippantva

Anyagtalan anyagát,

Tetőtől talpig bomolva

Széthullik a csigolyám.

Fagyott kutyaszar

Kiolvadt a sok fagyott kutyaszar,

A beton virít, mint a puding,

Gőzölgő jég, sárba ragadt profis szatyor,

Tocsogó férfi lábnyomokba lépkedő

Asszonyok sarkantyúi kopognak a szaron.

Füstölgő sapkák izzadt gyárkéményeit

Szagolják a repkedő galambok,

Melynek illatát rászarják a jégkristály hóra,

Átszakítva annak tektonikus lemezét,

Ezzel okozva Vráncsában földrengést.

Fenyőfákról pergő csapadék átmossa

Füled üregét, kitisztítva elméd szemetét.

Hóból kinőtt koton virágok termékenyítik

A beton cementjét, heringkonzervek raja

Úszik feléd, búvár kabátodban szeled

Az utak tengerét, horgászbotoddal látod

A beton tetemét, melynek tetején alvadt

Hányások csapkodják cipőd peremét,

A cunami közepén nehezen boldogulsz, a

Cipőd radar fűzői hiába figyelmesek a

Zátonyra futott célok tengerén.

Mama rádiON

Nah jöttél? Nah jól van akkor. Van finom káposztalé levesem, most ez van, de ehetsz utána töltelékes káposztát is, majd van kalács, a macska is megeszi a kalácsot, még a csokoládét is, rossz kicsi bubája, úgy szeretem nem adnám oda, ha aranyat adnának se. Nah jól van Szilike, egyél, van mit hálistennek, nem halunk éhen, most minden van az üzletben, ott megvegyük ami kell, nem drága a zöldség sem, kell a bokámnak a veteményes kert, holnap csinálok jó kis zöldséglevest, megegyük.

Nah jól van Szilike, még egyél, ott van a hűtőben is étel, megtalálod, a kamrában is van, egyél, lakjál jól, nah mejen ez a kicsi kurvaszekér, olyan édeske te Szilike, nem adnám a világért, állandóan éhes, mint a molnárné tyúkja, adj egy kicsi tejet neki, ott a hűtőben. A főzésnek nincs nagy híme, Izu még egy puliszkát se tud megfőzni, jut eszembe pénteken a macska eltűnt, láttál volna ott búsulást, egész nap nem jött elé, mondom hova az istokba tűnt, de hanemegyéb Izu bezárta, nem tudom milyen fehérnép, erőst másfajta, a férget megfogja, a gilisztát megfogja, a tyúkszart széjjelmorzsolja, más nagyon.

S ott jo-e Szilike külföldön? Annál tovább ne menj, ha nem kapsz munkát itt megleszünk, amíg van pityóka a pincében addig nem kell búsulni, sokan megjárták már a kálváriát, ott elmentek ki dolgozni Olaszországba-e, a fene tudja már, s úgy dolgoztatták, mint a rabszolgákat, képzeld el, s egy nap egyszer kaptak enni, de kenyeret nem, s egész nap kenyér nélkül dolgozzál, van világ, aztán egy lány megszökött istentudjahogy, s elment a miliciára, s feljelentette, s elmondta, hogy miket csináltak velük, ostorozták ha nem dolgoztak, s valami hideg szűk nyirkos helyen aludtak, most ott ül Vásárhelyen a gazember, ha pityókát adnak akkor se mennék ki, gazember világ van.

Öltözz fel jól Szilike, a sapka a fejedről sose hiányozzon, s az alsógatya, én annak iszom a levét, leánka koromban nem volt annyi cula, egy szál harisnyában minusz 20 fokban mentünk a szék útján, most öl meg a reuma, nehéz az élet, amióta a halált feltalálták Ambrus Erzsiként az élet nem biztos, rossz Erzsinek is énekelnek a fülében, sokszor Ferit se ismeri fel. Régebb voltak telek, októberben Szent Mihály haván akkora hó esett, hogy a juhokat haza kellett hozni.

Nah jól van Szilike, képzeld el ez a mocskos dög felhívott, gondolta, hogy szilvesztere idehívom, aszonta, hogy majd egy hónap múlva meglátogat, s hoz valakit magával, kérdem, hogy kit, aszongya nem mondja meg, kérdem, hogy Pannite, aszongya, hogy nem, mondom, hogy itt semmi keresnivalója ha nem tudom kivel jön, menjen a kecskepicsába, leszerepelt, háládatlan piszok, ha seggemben volna az Oltba fosnám. Nah jól van Szilike akkor holnap is kijössz ugy-e, hozz egy doboz emetirált, csinálok egy kis lekváros derejét, jaaaj nézd meg a kamrában vane prézli, ha nincs akkor azt is kéne hozzál, mostmár annyi húst ettünk, hogy nekem is elegem van belőle, mielőtt mennél hozz egy veder csalókát a fásszínből.

Lány sállal

A lány tiszta nyaka nem fázik a sálban,

A jó meleg hálás anyagban kellemesen

Sütkérezik a hóban, barna héjú haja

Lágyan leng a szélben, sáljának fodrai

Ide-oda csüngnek, selymesen takarva

Minden egyes sejtet, mely libabőrbe bújva

Menekül a sálba, ahogy a medve is télen

A jó meleg barlangba.

Szánkóval csúszik lefele a dombon,

Menetszéllel szembe beletartja arcát,

Sálba temeti pirospozsgás arcát,

Úgy siklik sebesen sállal a lány,

Hajába túr a szél, fenyvesek dallama

Süvít a fülébe, tiszta fehér hóban

Csillog a két szeme.

A vén brazil

Rossz dög vén brazil levette a szíjat,

Megadta a módját, kiakadt a szája,

Felfordult a gyomra, mikor ráült a szutyra,

Dög vén brazil megszakadt az este,

Levette a szíjat, megzuhant a teste,

Kimaradt az este, megszusszant a teste,

Vén gyerek bevett a testbe, rájött a lelke,

Hogy merre alszik a teste fekve,

Viszont boldog volt az este, mert levette

A teste, mikor eléggé megcsavarodott

A feje.

Rossz vén brazil megtikkadt

Kiment a hóba belesüppedt

A kemény tóba, tocsogva

Jött vissza megcsavarodva,

A kompótot kinyitotttttttta,

Rossz vén gyerek az ablakot

Megpattintotta, mert nem bírta

Ép ésszel a leendő dolgokat,

És az összes borkánt kihajította.

Rossz vén brazil megadta a módját,

Lefeküdt a hóba, beleolvadt a tóba,

Rossz vén brazil a kabátban lefektette

Az alapokat, mindenki mellette szikkadt,

Mint a borja, mert kijött kabátban az udvarra.