Mama rádiON

Na jöttetek ketten, hol volt, valahol künn tekereg, ez a küsebbik, engem őriz egész áldott nap. Na jól van, Szilike, egyél, van ott saláta leves, most jó, múltkor nem tudtam megenni, de kell az étel, régebb jártam egy tüdő orvoshoz, s ő mondta, hogy együnk, mert kell az étel, főleg a tüdőnek. Na érkezik korom Imre is, ide-ide jön hozzám, már megbátrodott annyira, kicsit hízeleg aztán megy el, a másik, a szürke is bemerészkedik enni, de aztán húzza ki a csíkot, félénkebb. Hanemegyeb megint megomlik ez a két jómadár, a hasukon már látszik, ezt a másik kettőt is elkéne vigyék, de nem jönnek, aztán nem tudom mi lesz velük, tejjel már nem győzöm. Ha ettél, ott van még étel, s keressél a hűtőben, ne járj úgy, mint a kászoni ember, éhen halt egy tábla szalonna s kenyér mellett, mert nem volt kés nála.

Na jól van, hoztál dinnyét, az jó a vesének, a kecske is szereti, annakidején is annyi dinnye volt, hogy hordták fel a disznóknak Delnére, ott a dolláros piacnál, a trikotázs fele, annakidején úgy hívták, pár lejért adták, olcsó volt, s a szőlőt is, megvettünk egy-egy kilóval, a varrógép mellé letettük, s ettük egész nap, mondják, hogy a románok ilyenek meg olyanok, de ha ők nem hoznak, akkor nem ettünk volna dinnyét. Há tudode mit, ez a jóravaló is elmehet a galambok árával, Erzsi, egy fentő hiányzik belőle, de na, Erzsi is Erzsi, kuszli, ilyent hallottál-e, kérdezi múltkor, hol van a kuszli, mondom mi, mondom magamban kuszli, kuszli, az mi a ketránfasza lehet, aztán kiderült, lábos, Szilike, én még életemben nem hallottam, hogy a lábost kuszlinak hívnák, na jó, ez eltelt, aztán egyet hajtja, hogy milyen drága minden, én mondom, hogy nem csak neked drága, hanem mindenkinek, van benne egy löket, emlékszem annakidején az anyja felküldte a boltba söré, s mondta neki, hogy siessen vissza, ne időzzön, aszed ez jött a sörrel? az apja kellett utána menjen, eltraccsolta az időt a kereskedőnővel, aztán volt egy nagybátyja, úgy hívták, hogy Elek, abban is volt egy ketyelóság, a disznóknak letörték a moslékhoz a pityókát s a darát, s mondták neki, hogy gyere Elek egyél, gyere Elek, s ő ment, s a kezével tömte befele a disznók ételét. 

Ne Izu, mennek lefele, az nem Jusztina? Nem, azok fekete kábelek, ne milyen csíkos blúza van, a sok zöldségleves megártott, ide nekem nem kell ő se, hordja aztán a házam táját. Nekem egy szelet elég lesz most, te egyél amennyit akarsz, nagyapád megette a magját is. Finom, jó édes. A nyugdíjt es megemelték, de erőst nem vetették el magukat, de azzal is egy lyukat betömünk, mondták egyszer valahol, a tévében vagy a rádióban, hogy hol találták fel a nyugdíjat, volt egy ember, aki már nem tudott dolgozni, már nem is tudom hol, s akkor adtak neki nyugdíjat, hát igen, az ember ha már nem tud dolgozni valamiből megkell éljen, s igazuk is volt. Az örmény katolikusokat is elmondták, hogy miket főznek, finom lehet, jól főznek ők is, egyszer ettem én is, hasonlított a grízgaluskára, csak pityóka is volt benne. Arról a Charlieról hallottál-e, gyermek, beteg, olyan betegsége van, hogy gyógyíthatatlan, agyával s a szívével van baj, oh menjél el, na menjél el, ne mászkálj rajtam, ezeket a dögököt rakd ki, nem lehet nyugodtan enni hanem, azoknak a szülőknek is lehet elég bajuk, Amerikában van, 8 hónapos, a betegség hamar jön, ma hallottam a rádióban. Ne hogy taknyolok, pedig nyár van, ezelőtt nem volt ennyi taknyos sem, ha még megvoltál hűlve is, valami van a levegőben.
Na jó, még mit akartam, jaj igen, a macskáknak a vizüket cseréld ki, ez a meleg rendezi őket is, a mentő is egyet jár felfele, nem jó ez a nagy meleg se, annyi a beteg, mint a restalika, de most már ejsze megyünk kifele ebből is, aztán jönnek a hidegek, s azt várjuk hogy az teljen el, örökké valaminek kell lennie, az ember nem tud nyugodt lenni. Vigyél el dinnyét is, Szilike, nem tudok annyit megenni, a felét legalább vidd el, nekem még van ott tojásom is s szalámi, aztán holnap főzünk valamit, jaj jóhogy eszembe jutott, azért raktam ki azt a flakont, ha arra jársz hozzál leukoplaszt,  az kell mindig, biciklivel vagy-e, jó a bicikli, hamar lehet járni vele, csak ügyelj, mert egy-egy kocsi úgy hajt, mint a nem normálisok, így ütték el Tercsánszky Sanyit is, a szekérről szállt le, s egy baszkulánt állt be, s úgy ütte el, Petres Sanyinak ismerőse, még a varródában dolgoztam, csíkszentgyörgyi, te Szilike, ötlejesed van-e, kéne váltsál fel nekem, ha hozzák a tejet Ildikóék, legyen pontos pénzem. Akkor ugy-e nem felejted el, inkább írd fel, s ha már arra jársz hozz egy doboz diklofenákot.