Panoráma

Narancssárga, rojtos függöny,
Metálnak merev árnyékja,
Fehér lepedőbe bújó ágysarok,
Fémes ízű, hosszú lámpának
Füstös, homorú lencse burája
Eltakarja a félig lehámlott poszter
Fehérbe torkolló sarkát, ahol a
Manzárd architektúrája, és szigorú
Szabálya levágja annak felső
Nyakát, majd a falba ágyazott
Szomorúan csillogó modern csillár
Giccses vonala kúszik bele a sivár
Gipszkarton sivatagi textúrájába,
Ahol a fénylemente webes színskálája
Tolódik tovább az égő fémbe burkolt fáklyába.

Sötétség borult a nyüzsgő szilárd világra,
De a pápa szem mögött vakon tapogatózó
Kínai szem pálcika sejtjei vizsgálják tovább
A gyönyörű táj rideg, mértani báját.

Falba vésett tükör alatt nyugvó,
Fehér koronában a teljhatalmú király,
Kinek két szava van: igen és nem!
Erre engedelmeskedik a szolga nap.
Majd lelép, s rálép a kuplungra,
Ezt mutatja hűen a matrica,
A vonat toalettjéből volt lopva,
Érdekes, ez a másik matrica.
Almacsutka, üres pohár, rubik kocka,
Drótok mindenütt, melyek
Forró agyba vezetnek, és kihűlt
Tranzisztorok védenek.
Nyúlik a táj, mint a nyál, a monitor
Elektroszmogja csillogja be a határt,
Milliónyi pixel futkos, rohan, szolgálatra
Készen, mint tucatnyi ember a Földön
Betűk játéka a pixelek létének létrája,
Megfoghatatlan színek pontos helye
Egy misztikus világot teremt, melyben
A szivárvány rothadó, döglött tetem.