péntek, március 05, 2010

Elek

A 4. emeleti lakásban lakott az apa Géza, és a gyermeke. A gyermek nem tudta, hogy az apja nem az apja, hanem a nagyapja. Igen a nagyapja volt. Ennek a nagyapának is volt egy gyermeke, aki az 5. emeleten lakott, de ez a gyermek se tudta, hogy igazából nem az apja lakik a 4. emeleten hanem a nagyapja. Viszont ennek a gyermeknek is volt egy gyermeke a 6. emeleten, ő se tudta, hogy az alatta lakó apja nem is az apja, hanem a nagyapja. A 6.-on lakó unokának is volt egy gyermeke fenn a 7.-en, ő is úgy tudta, hogy alatta lakik az apja, s békességben éldegéltek így, de ő is tévedett, mert nem az apja volt az, hanem a nagyanyja. Ezt az unokát úgy hívták, hogy Elek, szerette nagyon a csapokat, sokat babrált velük, egy csodának tartotta, hogy az ember képes volt ilyesmit kitalálni. Egyszer lement a 4. emeletre Gézához, aki ugyanvalóst szeretett a vízvezetékekkel szórakozni, hogy kölcsönkérjen egy hexagont. Géza sánta és öreg volt, ezért az unokája nyitott ajtót. A gyerek nem volt sánta, de öregebb volt sokkal, mint Elek és szerette nagyon a kvázi apját, ezért nem nősült meg. Eleknek nem volt fia, mert a csapokba volt szerelmes, s elég bizonytalan egy csaptól gyereket várni. Hirtelen az ajtóban állva Eleket az szállta meg, hogy Géza gyereke az ő fia is lehetne, habár öregebb. A kavargó érzelmekbe belebágyadt Elek, hirtelen azon veszi észre magát, hogy rákiált Géza, hogy nincs hexagonja neki sem, s hogy ő is úgy kért a múltkor kölcsön a 8.-ról. Egyenesen a 8.-ra rohant Elek, és onnan kért Feritől egy hexagont, aki nem Elek fia, hanem az unokája volt.

szerda, március 03, 2010

Amire Darwin nem jött rá

De én igen. Darwin nem vette figyelembe, hogy az emberek is mennyire befolyásolják az evolúciót, mégpedig az állatokat. Mi faragunk a csúnya dögökből aranyos, édes, szeretetreméltó állatokat. Ezért haltak ki a kardfogú tigrisek is, mert ők nem voltak édeskék és nem tudták felvenni a versenyt az aranyosokkal szemben, például a cicával. Ahogy az ember megjelent, nem tűrte el maga mellett a rosszindulatú, ordítozó, csúf állatokat és elkezdte őket megszúrni lándzsákkal és csapkodni botokkal és ostorokkal. Az állatok nagy kétségbeesetten elkezdtek gondolkozni, hogy mi bajuk van velük az embereknek, összegyűltek és tanácskozni kezdtek, aztán a sok tanácskozás után rájöttek, hogy miért nem szeretik valójában őket, azért mert nem édeskék és aranyosak. Így aztán fogták magukat elmentek fogorvoshoz és kihúzatták a nagy görbe, esztétikátlan fogukat, a vérmes szemükbe kontkatlencsét raktak, a tüskéjüket lecserélték finom, puha bundácskákra, s így tovább. Bekell azt valljuk, hogy nagy diszkrimináció volt, s ahogy az ember kezdett toleránsabb lenni, úgy tudott néhány csúf faj is fennmaradni, mint például a büdös szájszagú kondorkeselyű, vagy néhány ritka varacskos vaddisznó, akiknek nem volt pénzük elmenni agyarfogorvoshoz, vagy fodrászhoz. A dinoszauruszok makacsok voltak, ők nem hódoltak be a szépségnek, átmentek inkább emoba és öngyilkosok lettek még annakidején.

Már csak arra vagyok kíváncsi, hogy a bacilusok milyen irányba fognak fejlődni, mert amióta az ember feltalálta a mikroszkópot, és őket is tüzetesebben elkezdte vizsgálni, megváltozott az életük. Ahogy látta, hogy milyen undorítóak és cseppet sem édeskék, sőt több lábuk van a kelleténél és nyálaznak, azóta nekik sem hagynak békét és mindenféle domestos-sal és vegyszerrel irtják szegényeket. Már nekik is leeshetne, hogy miért nem szeretik az emberek. Eltudnék képzelni egy utópiát, amikor már adnak magukra és édeskévé válnak. Megjelennének az első plüss bacik, bacilus pet-shopok, baciluskertek, sőt kedvenc bacilusrajzfilmek (pl.Bicibackó)