kedd, december 27, 2011
Kaméleon
hétfő, december 26, 2011
Kicsi kutya ugat-e?
sos sms
Irigy dal
Dal így
szerda, december 14, 2011
Agyam polip
hétfő, december 12, 2011
Ragasztóba lépve
Tomboló feszültség, mozdulatlan mocsár,
Forró indák, s horgok bajsza közé rekedtem.
Fogságba esett érzelmek gyáva ketrecében,
Ragad a cipő talpára, nem enged, csak ha a
Cipőt ledobod, és nem veszed fel újra, meg újra!
Most merre lépjek? Minden lépés kín, elszokott
A durva világtól, az érzések szilánkjaitól, de most
A meztelen lábad többé nem rab, fuss merre
Csak bírsz, ne állj meg cipőt venni, mely
Gyáván eltakarja sebzett talpad kifordított lelkét...
vasárnap, december 11, 2011
Kabát vs. Mustár
Egy kalandos éjszakai fabulát szeretnék elmesélni, ami Váradon történt meg velem, még egyetemista koromban.
Egy szokásos szombat volt, szombatosan is telt el a nap, az este is szombatos hangulatban indult, ami azt jelenti, hogy elmegyünk otthonról és gátlásokat irtunk ki különböző vegyi elemekkel. A gátvédelem nem szokott speciális téma lenni szombaton, a zsilipek ilyenkor a megszokottnál jobban kivannak nyitva, és hát akkor sem volt más a helyzet, annyi különbséggel, hogy a kelleténél egy kicsit jobban nyitva volt, és hogy igen, hogy nem a Lordsban találtam magam (oda teleportáltam), ahol hirtelen honvágyam támadt. Az az érzés kerített hatalmába, hogyha azonnal nem megyek haza akkor ott fogok ágyat vetni magamnak. Így indultam neki a göröngyös útnak, de közben eszembe jutott, hogy éhes vagyok, és otthon van szalámi meg kenyér, de nincsen mustár. Hamar kerítettem egy nonstop-ot, de közben eszembe jutott az is, hogy nem lesz elég pénzem, megszámoltam, vagy 1 lej 50 banim volt, gondoltam csak adnak erre valami hitványságot. Odaállok a nagy romántudásommal a kiszolgálónő elé, és ezt mondtam neki: „Vă rog să-mi daţi un cel mai ieftin muştar din lume.” (A világ legolcsóbb mustárját kérem) Ő adott is nekem egyet szívesen, 1 lej 20 bani volt. Örvendtem. Be is raktam a nagy zöld télikabátom zsebébe, és azzal hazafele vettem az irányt. Akkor kezdődtek a bajok, amikor otthon nyúltam be a zsebembe a mustárért...az egész müanyag doboz tartalma kivolt folyva, és nem az a jófajta masszív kenyérre kenhető mustár volt, hanem ilyen hashajtó utáni termékre emlékeztetett. Ezután jött még a punctul culminant, az illuminált fejemmel azonnal kiakartam mosni a kabátomat, ki is mostam kézzel-lábbal, inkább lábbal meg fejjel, munka végeztével egy jót ettem a szalámiból és a maradék mustáromból, amit a zsebemből halásztam ki, az utolsó falatokkal a számban botorkáltam el az ágyig, lefeküdtem ahogy voltam. Összerágni még összetudtam a szalámit s a kenyeret, de lenyelni már nem sikerült, mert belealudtam. Másnap költött a lakótársam, hogy mit csináltam a fürdőben, s hogy mi az a számban. Már félig megemésztette a nyálam, hirtelen észbekapva lenyeltem, a gyomrom már nagyon nem is kellett bajlódjon vele. Istennek hálát adtam, hogy nem fulladtam meg. A lakótársam azóta is valahol röhög. Nehezen feltápászkodtam, akkor megláttam a kabátom a fogason, nem úgy nézett ki mintha ki lenne mosva, sőt sokkal mustárosabb volt, nemcsak a zsebe hanem az egész ujja, nyaka, háta, bementem a fürdőszobába, tükörbe néztem, a szemöldökömön, orromon, hajamban is mustár nyalábok csillogtak, utána egy hónapig nem ettem mustárt.
Ebből az a tanulság, hogy sose vigyünk haza a zsebünkben olcsó mustárt buli után, s nyeljük le a szalámit.
hétfő, december 05, 2011
Szeredai szeretők - V. epizód
Eduárdó virgács testalkatának köszönhetően könnyedén tudta ide-oda rángatni a törzsét, miközben a potroháját milliméter pontossággal egy helyben tartotta. A cinege ujjai a hüvelykujjat kiközösítve ökölbe szorultak, és így mozogtak le-fel diadalmasan, a feje előre-hátra csapkodta a közelébe kerülő levegőt, egy vákuumot képezve a feje körül, néha állt meg oxigént venni, annyira dolgoztak az inak a derekában, hogy néha-néha megtikkadt, és összecsuklott, mint a rugós bicska.
Eszpilárdó táncadottságai a teste koordináta rendszereit haladták meg, sokszor az agyában előállított bonyolult koreográfia elmélet kivitelezhetősége, annyira meghaladta a fizikai test adottságait, hogy vagy összegabalyította a test sziluettjén és domborulatain futó erővonalak egyensúlyát és teherbíró képességeit, ezzel előidézve egy tornádó által felkapott pufuleces zacskó twisterét, vagy egyszerűen fizikai kékhalál állapotba offolta magát. így szviccselgette magát offline és pufuleces zacskó között egész karnevál alatt.
Boticselli köztudomásul az állkapcsáról volt híres, a bűvereje ebben a jól kifejlett, sok porcikában, ínban, megannyi izomfalatkákban rejlett, az evolúció nagy lapáttal tetézte eme tulajdonságát a hiú Donnak. Ezzel az egy szervvel tudta legjobban magával rántani a másik nem egyedeit, megannyi táncgesztust tudott produkálni eme kifinomult szerkezettel, amivel a jóképűsége kapott nyilvános teret, és tudta maximális szinten teljesíteni a zenestílusokhoz kitalált fordulatokat és dinamikai cseleket.
így tekerte körbe a három ifjú titán, a lányokat ámulatba kergetve, a polgármestert frenetikus állapotba sodorva. Felváltva ment haza a partynép ebédelni, vacsorázni, volt aki nem bírta otthagyni huzamosabb időig a karnevált, ezért visszasietett hol egy vinetés kenyérrel, hol egy tányér tárkonyos pityókalevessel, a három ifjú donnak az anyja hozta ki a levest, és ők is etették meg, me annyira nem tudták abbahagyni a partyzást, így folyt a buli egész éjjelig, amíg már bidonnyi colorful acapulko cuaraco ciuc coctail fogyott el, és csakugyan színesben látták a világot, sőt a közvilágítás színes lámpái is rájátszottak a dologra.
Edúárdó Szergyejrilló szépre zselézett, plasztikusra vasalt hajkoronája mögött egy nagyon jellegzetes világ várta volna az arra tévedt betolakodót, sok élményben része lett volna a gyámoltalanul, megszeppenve imbolygó Dom Cobb-nak, az álomvadásznak.