BuszON

Halló! Sziaszia! Igen, most hagytuk el Parajdot, van van, nem felejtettem el, hallode, menny hátra a izéhez, tudod, a nyári konyhához, most amíg még nem sötétedik be, van ott motorina, otthagytam fönn a szekrényen, megtalálod, tudod, ahol a méheket leszoktam kezelni, nemnem, ott, tudod, ahol, fönn a szekrényen, ahova szoktam tenni a szerszámokat, na ott majd megkapod, de ne felejtsd el, vidd hátra, van ott egy halom moszt, azt mielőtt elkezdene esni, takard le a nájlonnal, ott van a nyári konyhában az is, nene, ne vidd be oda, csak rakd le, kell bele, tudod, még forgács, azt hagyd ott, majd holnap Csabika elveszi, a kutyát elvitte Jancsi, mondtam neki, hogy van valami a hátsó lábával, s nézze meg, ma visszaviszi. Figyeljcsak, a kábelt fenn a csövön húzd el, de a kéket, az azért fontos, de nene, a kéket, mert, tudod, egész hátra kell, azért, hogy ne kerüljön be az alapzat alá, ha földet ér, akkor felszakítja a hengereket, s ha a slag kinn van a kertben, akkor azt a pakolást vedd le róla, nem baj ha egy kicsit lelóg, majd mikor hazaérek azt is felszedjük, addig ne foglalkozz vele, van ott a nyári konyhánál egy talicska, azt is taszítsd be, ha az eső jön akkor född be valamivel, szóltam Gabinak, hogy holnap menjen, és vegye ki belőle a homokot, majd ők intézik tovább. Na sziaszia!

Igen! Figyelj, a hűtőben van az a, tudod, rávan írva a dátum, vidd ki a nyári konyhába, a vízzel ne foglalkozz, az felvan rakva, csak kell álljon, vidd ki, s rakd be az ajtó mögötti flakonba, a másikban dara van, van egy drót rajta, igen, a tyúkoknak adtam már pityókát, nézd meg, lehet elfelejtettem kitenni a létra elé azt a szöges deszkát, jó, rendben, Jóska bácsi jól mondta, tegnap találkoztam vele, s mondta, hogy hoz majd csapágyakat, nemnem, tudja persze, mondtam, hogy onnan vegye, na jó, akkor azt a felső vedret majd ne felejtsd el beönteni a tyúkoknak, vigyázzál, mert ott a kerítésnél felvan akasztva egy másik is, abban motorina van, a szőnyeg is még a méheknél van, az eső ha jön akkor szedd be, mondjuk azokat lehet a nyári konyhába is vinni, a borkányokat tegnap behordtam, oké, megmondom, na sziaszia, jó, jójó, megmondom, tudode kivel jöttem Hunyadról, a diákokkal, Parajdig jöttek, ott fenn voltak egyszer, ismered, Kata, ő hozta, tessék? tudod hányadikosok, nyolcadikosok, kilencedikesek? hát akkor azt jelenti, hogy jönnek már, aztmondták ott voltak kirándulni, lehet, na jó, hagylak, igen, hogyne, hoztam azt is, felirtam a cetlire, na sziaszia!

Mama rádiON

Na jöttetek ketten, hol volt, valahol künn tekereg, ez a küsebbik, engem őriz egész áldott nap. Na jól van, Szilike, egyél, van ott saláta leves, most jó, múltkor nem tudtam megenni, de kell az étel, régebb jártam egy tüdő orvoshoz, s ő mondta, hogy együnk, mert kell az étel, főleg a tüdőnek. Na érkezik korom Imre is, ide-ide jön hozzám, már megbátrodott annyira, kicsit hízeleg aztán megy el, a másik, a szürke is bemerészkedik enni, de aztán húzza ki a csíkot, félénkebb. Hanemegyeb megint megomlik ez a két jómadár, a hasukon már látszik, ezt a másik kettőt is elkéne vigyék, de nem jönnek, aztán nem tudom mi lesz velük, tejjel már nem győzöm. Ha ettél, ott van még étel, s keressél a hűtőben, ne járj úgy, mint a kászoni ember, éhen halt egy tábla szalonna s kenyér mellett, mert nem volt kés nála.

Na jól van, hoztál dinnyét, az jó a vesének, a kecske is szereti, annakidején is annyi dinnye volt, hogy hordták fel a disznóknak Delnére, ott a dolláros piacnál, a trikotázs fele, annakidején úgy hívták, pár lejért adták, olcsó volt, s a szőlőt is, megvettünk egy-egy kilóval, a varrógép mellé letettük, s ettük egész nap, mondják, hogy a románok ilyenek meg olyanok, de ha ők nem hoznak, akkor nem ettünk volna dinnyét. Há tudode mit, ez a jóravaló is elmehet a galambok árával, Erzsi, egy fentő hiányzik belőle, de na, Erzsi is Erzsi, kuszli, ilyent hallottál-e, kérdezi múltkor, hol van a kuszli, mondom mi, mondom magamban kuszli, kuszli, az mi a ketránfasza lehet, aztán kiderült, lábos, Szilike, én még életemben nem hallottam, hogy a lábost kuszlinak hívnák, na jó, ez eltelt, aztán egyet hajtja, hogy milyen drága minden, én mondom, hogy nem csak neked drága, hanem mindenkinek, van benne egy löket, emlékszem annakidején az anyja felküldte a boltba söré, s mondta neki, hogy siessen vissza, ne időzzön, aszed ez jött a sörrel? az apja kellett utána menjen, eltraccsolta az időt a kereskedőnővel, aztán volt egy nagybátyja, úgy hívták, hogy Elek, abban is volt egy ketyelóság, a disznóknak letörték a moslékhoz a pityókát s a darát, s mondták neki, hogy gyere Elek egyél, gyere Elek, s ő ment, s a kezével tömte befele a disznók ételét. 

Ne Izu, mennek lefele, az nem Jusztina? Nem, azok fekete kábelek, ne milyen csíkos blúza van, a sok zöldségleves megártott, ide nekem nem kell ő se, hordja aztán a házam táját. Nekem egy szelet elég lesz most, te egyél amennyit akarsz, nagyapád megette a magját is. Finom, jó édes. A nyugdíjt es megemelték, de erőst nem vetették el magukat, de azzal is egy lyukat betömünk, mondták egyszer valahol, a tévében vagy a rádióban, hogy hol találták fel a nyugdíjat, volt egy ember, aki már nem tudott dolgozni, már nem is tudom hol, s akkor adtak neki nyugdíjat, hát igen, az ember ha már nem tud dolgozni valamiből megkell éljen, s igazuk is volt. Az örmény katolikusokat is elmondták, hogy miket főznek, finom lehet, jól főznek ők is, egyszer ettem én is, hasonlított a grízgaluskára, csak pityóka is volt benne. Arról a Charlieról hallottál-e, gyermek, beteg, olyan betegsége van, hogy gyógyíthatatlan, agyával s a szívével van baj, oh menjél el, na menjél el, ne mászkálj rajtam, ezeket a dögököt rakd ki, nem lehet nyugodtan enni hanem, azoknak a szülőknek is lehet elég bajuk, Amerikában van, 8 hónapos, a betegség hamar jön, ma hallottam a rádióban. Ne hogy taknyolok, pedig nyár van, ezelőtt nem volt ennyi taknyos sem, ha még megvoltál hűlve is, valami van a levegőben.
Na jó, még mit akartam, jaj igen, a macskáknak a vizüket cseréld ki, ez a meleg rendezi őket is, a mentő is egyet jár felfele, nem jó ez a nagy meleg se, annyi a beteg, mint a restalika, de most már ejsze megyünk kifele ebből is, aztán jönnek a hidegek, s azt várjuk hogy az teljen el, örökké valaminek kell lennie, az ember nem tud nyugodt lenni. Vigyél el dinnyét is, Szilike, nem tudok annyit megenni, a felét legalább vidd el, nekem még van ott tojásom is s szalámi, aztán holnap főzünk valamit, jaj jóhogy eszembe jutott, azért raktam ki azt a flakont, ha arra jársz hozzál leukoplaszt,  az kell mindig, biciklivel vagy-e, jó a bicikli, hamar lehet járni vele, csak ügyelj, mert egy-egy kocsi úgy hajt, mint a nem normálisok, így ütték el Tercsánszky Sanyit is, a szekérről szállt le, s egy baszkulánt állt be, s úgy ütte el, Petres Sanyinak ismerőse, még a varródában dolgoztam, csíkszentgyörgyi, te Szilike, ötlejesed van-e, kéne váltsál fel nekem, ha hozzák a tejet Ildikóék, legyen pontos pénzem. Akkor ugy-e nem felejted el, inkább írd fel, s ha már arra jársz hozz egy doboz diklofenákot.

Mama rádiON

Na szerusz, akkor jöttél, jól van, Szilike. Na várjál, mindjárt elmondok valamit, csak előbb egyél, van ott a hűtőben leves, vedd ki, s melegítsd meg, én már ettem, de ha kell bele só akkor tegyél, én nem szeretem sósan, azt utólag is meglehet, de ha már beletetted akkor kivenni már nem. Na jól van, Szilike. Valami jön, egész áldott nap fájtak a forgóim, valami megint becseszi a legyet hanemegyeb. Ez a nagy-e? Na jó, valahol künn van a másik, olyan édesek a kicsikék es, bebejön a fekete, kezdett megbátrodni, vajon bak-e, tegnap csak este jött be a nagy, valahol dolga van, remélem nem vet elé még négyet. Bebemerészkedik a kicsi fekete, tud nyávogni te, kicsi faláska, olyan édeske, olyan két szeme van, mint az ördögnek, a másik meg olyan mint egy tigris. Na mondjam el, képzeld el, tegnap látogatóim voltak, te nem ismered, Brassóból jöttek a fiával, a brassai Erzsikének a lánya, Erzsike két évvel idősebb, mint én, beteges ő is, fájnak a lábai, jöttek, hogy mutassa meg a fiának, hogy hol laktak régebb, aztán felkerestek engem is, hoztak banánt, de nem vagyok megelégedve a fiával, aszongya nekem, hogy jó napot, hát ez van na, ma már nem úgy köszönnek, ahogy kell, de Manyika ügyes, megcsókolgatott, s elbeszélgettünk, ott élnek Brassóban, de jól vannak, hasonlít az anyjára. Szilike, ügyelj, mert forró lesz. Na jó, akkor még mit akartam, igen, aztán a macskáknak a vizüket cseréld ki légyszives mikor kimész, nekik is kell a víz. Holnapután kell a nyugdíjt es hozzák, ügyes ez a román fehérnép, pontosan hozza, szoktam adni neki öt lejt, azért a postásokat se lehet irigyelni, annyit mennek azok is azzal a sok pénzzel, nagy a felelősség rajtuk, de rossz Gabi se kellett volna meghaljon, fiatal volt, rendes, ügyes, dolgos ember volt, két szép fia van, traktort is vett, inni illogatott, de pontosan hozta a nyugdíjat, nem volt gond vele. A taplocai papnak a sógora vízóra leolvasó volt itt, ő is ügyes volt, örökké megkérdezte, hogy vagyok, jól tetszike lenni, de aztán biztos elment valahova máshova dolgozni, már rég rég láttam.

Hallottál-e valamit, Szilike, micsinálnak ezzel a sok medvével, bementek Bukarestbe, hát kell valamit mozdítsanak, mert ez nem mehet így tovább, fél az ember na, régebb is voltak medvék, de nem ennyi. Még leánykoromban emlékszem, járogatott bé egy medve, s ott fent Petres Sanyiéknál, ahol laktak, abban az utcában volt egy mészárszék, aztán felszámolták, és szappant főztek a helyében. Elég az hozzá, már féltek erőst a medvétől, és felkérték a vadászokat, hogy lőjék le, emlékszem, kivolt tespedve ott az udvaron, 400 kiló volt, az ha egyet lök az emberen, isten mentsen tőle, na de aztán kilőtték, és szappant főztek belőle. De annakidején sok volt a farkas is, azok is elvoltak szaporodva, félt az ember azoktól is, nem celengéreztünk ha kellett ha nem, édesapám, isten nyugtassa, a kapu alá felszerelt egy szeges deszkát, volt ott egy hézag, tudod, nem ért a földig a kapu alja annakidején, úgy vonyított a farkas, Szilike, bejött a kutyára, aztán szerencsére nem tudta bántani, észrevettük, és azzal futott ki, de a bőrét jól felhasította az a szeges deszka, a szőre ott maradt, úgy vonyított, úgy futott el aztán. Még a másik, ugy-e nem sietsz, még ezt elmondom, nagyapádnak volt egy bátyja, úgy hívták Están bácsi, úgy mesélte Jóska bácsi, jókat mesélt örökké, katona volt ott már nem tudom hol, Aljnádtól nem messz, egy kaszárnyában ott volt ő is a katonákkal, és mondták a többiek, hogy hozzon el egy üveg bort, vagy inkább egy üveg pálinkát, mondta ő is, hogy jól van, elvállalja, de már este volt, és biza nem volt közel, ahonnan elkellett hozza. Elég az hozza, mikor jött vissza, látta távolabbról, hogy egy kutya üldögél az út szélén, de gondolta, hogy azért a kutya nem jár este a mezőn, nem is járnak este a kutyák a mezőn, na jó, felvett egy nagy botot, és az isten tudja, hogy menekült meg amíg a kaszárnyához ért, a bot csutkára volt rágva, tartotta maga előtt végig, s úgy apró lépésenként haladt a kaszárnyáig, így menekült meg ő is. Mocsok a farkas is. Aztán volt egy mindszenti, Imre bácsinak hívták, ide béjárt Gál Jóska tanyájához fát aprítani, már tél fele volt, s biza beesteledett mire végzett az aprítással, s mondta Gál Jóska, hogy ne menjen haza, aludjon ott, de ő mondta, hogy megy, mert haza akar menni, lócsics gondolta, hogy úgy fog járni, már úgy szállingózott a hó, és látta ott fent, hogy két farkas féle jelez egymásnak, s mikor a Fitód hídjához ért, már ők is ott voltak, mondjuk a fejsze a válán volt, de félt azért, ha megtalálják vérezni, akkor neki kámpec. Aztán addig addig, hogy kezdték már a farkasok a havat szembepalni vele a hátsó lábukkal, tudod, hogy vakítsák meg, aztán észrevett a távolban egy fényt, és elkezdett kiabálni, hogy segítség, mire visszakiabáltak, hogy jövök-jövök, aztán így menekült meg ő is, egy biciklis volt, taszította, aztán odasietett, és a bicikli lámpájával a farkasokra világított, úgy menekült meg ő is istentudjahogy. Ti is ügyeljetek hova mentek, nem lehet nagyon mászkálni, volt akinek csak a nadrágját és a szíját találták meg, úgy megették a farkasok. A  kígyó is mocsok, szereti a tejet, belemásznak az esztenán a tejes vájlingba, ha nem ügyelnek. Na jól van, Szilike, légyszives ezt a dög legyet hajtsd ki, bepofátlankodott. Mari is hívott a tegnap, neki is fájnak az izületei, valami kell jöjjön, annyit beteg van itt felfele, régebb ennyi nem volt, jön Johániszis ide, hallottade, aszonta felmegy Somlyóra, aztán nem tudom, ő lássa. Na jó, még mikor jössz, kéne hozzál kalácsot, s tejet Éfráéknak.