Néztem, de semmit nem láttam, csak jártam,
Jártam az utamat, ahogy a lábam diktálta,
Diktálta a szemem ordítva, hogy álljsza,
Mikor a lányt rökönyödve megláttam.
Vörösen patakzó, aranyban gazdag haja
Ömlött ki a turkálóból az útra, szellőbe
Kapva az arcából kimászva csillant szeme
Bája maga után nyomot hagyva a homlokomat
Kettészalszázva tágasabban jutott be a látványa.
Szépen szőtt szettere teli mintával,
Az összes bárány irigyelné, mint a páva.
Érett arca csattan ki, mint a rózsa,
Ahogy az érettségiről bandukol haza,
Octavianból tartva a Goga utcától balra.
A Goga utca mellett, ami nevelt, felriadtam,
És azon nyomban egy gyors beszélgetésnek
Voltam tanúja, kérdésre kérdés volt a felelet,
Mert még kómás volt a lehelet,
De utána smsben beszélgettünk eleget,
Hogy ki volt ma szebb és sokkal fessebb.
