Gondtalan gondolat

Félt a fejem félre gondolni, pedig mégis ésszerű...
Félt mikor arra gondolt amire éppen nem,
de már egyből arra se gondolt ami nem,
csak arra ami igen, de mégse, dehogynem igen,
Elég!
Mi ég el, jaaaj szánalmas, ne játssz velem!
Hadd gondoljam végig, végre végre jutó gondolat.
Ki hányt bele az üvegbe?
Csak letörött a pereme.
Nézzünk oda, IDE!
Elég!
De hát mégis jó nézni, csak ne kelljen arra gondolni, és a szálat folytatni.
Emberek! Gondoljatok amire gondoltok, az életben ez a gondotok,
én úgyse erre fogadok, majd halál után virrasztok és jó nagyokat gondolok, hogy apadjon a sok gondom.