Csak nézem az arcokat,
S látom értenek, de mit?
Arcba fúródott szempárok
Gondosan figyelnek,
Nyílt tekintetek, magukba
Roskadt homlokok mind értenek, de mit?
Minden arc ért, tud valamit,
Milliárdnyi sejt gondoskodik,
Rabszolgája neked,
Akár egy könyv millió betűje,
Önmagában nincs értelme
Csak ha fejezeted véget ér benne.
Értő tekinteted áruló,
Álarc, álnok anyag,
Amelyben fő leved,
Ha kiöntöd megéget,
Ha bent tartod kiéget.
Fagyasztani akkor bírod,
Ha varázs lepedőbe csavarod,
És a kutyák elé hajítod.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése