Na szerusz, akkor jöttél, jól van, Szilike. Na várjál, mindjárt elmondok valamit, csak előbb egyél, van ott a hűtőben leves, vedd ki, s melegítsd meg, én már ettem, de ha kell bele só akkor tegyél, én nem szeretem sósan, azt utólag is meglehet, de ha már beletetted akkor kivenni már nem. Na jól van, Szilike. Valami jön, egész áldott nap fájtak a forgóim, valami megint becseszi a legyet hanemegyeb. Ez a nagy-e? Na jó, valahol künn van a másik, olyan édesek a kicsikék es, bebejön a fekete, kezdett megbátrodni, vajon bak-e, tegnap csak este jött be a nagy, valahol dolga van, remélem nem vet elé még négyet. Bebemerészkedik a kicsi fekete, tud nyávogni te, kicsi faláska, olyan édeske, olyan két szeme van, mint az ördögnek, a másik meg olyan mint egy tigris. Na mondjam el, képzeld el, tegnap látogatóim voltak, te nem ismered, Brassóból jöttek a fiával, a brassai Erzsikének a lánya, Erzsike két évvel idősebb, mint én, beteges ő is, fájnak a lábai, jöttek, hogy mutassa meg a fiának, hogy hol laktak régebb, aztán felkerestek engem is, hoztak banánt, de nem vagyok megelégedve a fiával, aszongya nekem, hogy jó napot, hát ez van na, ma már nem úgy köszönnek, ahogy kell, de Manyika ügyes, megcsókolgatott, s elbeszélgettünk, ott élnek Brassóban, de jól vannak, hasonlít az anyjára. Szilike, ügyelj, mert forró lesz. Na jó, akkor még mit akartam, igen, aztán a macskáknak a vizüket cseréld ki légyszives mikor kimész, nekik is kell a víz. Holnapután kell a nyugdíjt es hozzák, ügyes ez a román fehérnép, pontosan hozza, szoktam adni neki öt lejt, azért a postásokat se lehet irigyelni, annyit mennek azok is azzal a sok pénzzel, nagy a felelősség rajtuk, de rossz Gabi se kellett volna meghaljon, fiatal volt, rendes, ügyes, dolgos ember volt, két szép fia van, traktort is vett, inni illogatott, de pontosan hozta a nyugdíjat, nem volt gond vele. A taplocai papnak a sógora vízóra leolvasó volt itt, ő is ügyes volt, örökké megkérdezte, hogy vagyok, jól tetszike lenni, de aztán biztos elment valahova máshova dolgozni, már rég rég láttam.
Hallottál-e valamit, Szilike, micsinálnak ezzel a sok medvével, bementek Bukarestbe, hát kell valamit mozdítsanak, mert ez nem mehet így tovább, fél az ember na, régebb is voltak medvék, de nem ennyi. Még leánykoromban emlékszem, járogatott bé egy medve, s ott fent Petres Sanyiéknál, ahol laktak, abban az utcában volt egy mészárszék, aztán felszámolták, és szappant főztek a helyében. Elég az hozzá, már féltek erőst a medvétől, és felkérték a vadászokat, hogy lőjék le, emlékszem, kivolt tespedve ott az udvaron, 400 kiló volt, az ha egyet lök az emberen, isten mentsen tőle, na de aztán kilőtték, és szappant főztek belőle. De annakidején sok volt a farkas is, azok is elvoltak szaporodva, félt az ember azoktól is, nem celengéreztünk ha kellett ha nem, édesapám, isten nyugtassa, a kapu alá felszerelt egy szeges deszkát, volt ott egy hézag, tudod, nem ért a földig a kapu alja annakidején, úgy vonyított a farkas, Szilike, bejött a kutyára, aztán szerencsére nem tudta bántani, észrevettük, és azzal futott ki, de a bőrét jól felhasította az a szeges deszka, a szőre ott maradt, úgy vonyított, úgy futott el aztán. Még a másik, ugy-e nem sietsz, még ezt elmondom, nagyapádnak volt egy bátyja, úgy hívták Están bácsi, úgy mesélte Jóska bácsi, jókat mesélt örökké, katona volt ott már nem tudom hol, Aljnádtól nem messz, egy kaszárnyában ott volt ő is a katonákkal, és mondták a többiek, hogy hozzon el egy üveg bort, vagy inkább egy üveg pálinkát, mondta ő is, hogy jól van, elvállalja, de már este volt, és biza nem volt közel, ahonnan elkellett hozza. Elég az hozza, mikor jött vissza, látta távolabbról, hogy egy kutya üldögél az út szélén, de gondolta, hogy azért a kutya nem jár este a mezőn, nem is járnak este a kutyák a mezőn, na jó, felvett egy nagy botot, és az isten tudja, hogy menekült meg amíg a kaszárnyához ért, a bot csutkára volt rágva, tartotta maga előtt végig, s úgy apró lépésenként haladt a kaszárnyáig, így menekült meg ő is. Mocsok a farkas is. Aztán volt egy mindszenti, Imre bácsinak hívták, ide béjárt Gál Jóska tanyájához fát aprítani, már tél fele volt, s biza beesteledett mire végzett az aprítással, s mondta Gál Jóska, hogy ne menjen haza, aludjon ott, de ő mondta, hogy megy, mert haza akar menni, lócsics gondolta, hogy úgy fog járni, már úgy szállingózott a hó, és látta ott fent, hogy két farkas féle jelez egymásnak, s mikor a Fitód hídjához ért, már ők is ott voltak, mondjuk a fejsze a válán volt, de félt azért, ha megtalálják vérezni, akkor neki kámpec. Aztán addig addig, hogy kezdték már a farkasok a havat szembepalni vele a hátsó lábukkal, tudod, hogy vakítsák meg, aztán észrevett a távolban egy fényt, és elkezdett kiabálni, hogy segítség, mire visszakiabáltak, hogy jövök-jövök, aztán így menekült meg ő is, egy biciklis volt, taszította, aztán odasietett, és a bicikli lámpájával a farkasokra világított, úgy menekült meg ő is istentudjahogy. Ti is ügyeljetek hova mentek, nem lehet nagyon mászkálni, volt akinek csak a nadrágját és a szíját találták meg, úgy megették a farkasok. A kígyó is mocsok, szereti a tejet, belemásznak az esztenán a tejes vájlingba, ha nem ügyelnek. Na jól van, Szilike, légyszives ezt a dög legyet hajtsd ki, bepofátlankodott. Mari is hívott a tegnap, neki is fájnak az izületei, valami kell jöjjön, annyit beteg van itt felfele, régebb ennyi nem volt, jön Johániszis ide, hallottade, aszonta felmegy Somlyóra, aztán nem tudom, ő lássa. Na jó, még mikor jössz, kéne hozzál kalácsot, s tejet Éfráéknak.
