Ugyanaz

Benzinkútba csöppent csikk ugyanaz,
Mint egy varjúdalt látni az égen,
Isso fénycsikkek röpködnek,
Betonra száradt flegma,
Nehéz épületek sora,
Nincs más út,
Ez megy,
Csúcs!
Gerinccel
Csak belefúr,
Köpnék, csak fura,
Rákkeltő kamionok torka,
És egy kemény zokni elemel,
Mint egy nyuszit, ha varjúnak tetsz,
Fenyőből csöpögő vércseppek, ugyanaz!

Fólia

Fóliába csavart fejek rezegnek,
Kinyúlt karok folyton remegnek,
Kipréselt szavak semmit nem érnek,
Tiszta, szép nyelv semmibe vész,
Fúrd át a műanyagot, van egy kis rés...

Dagadt, önfejű, makacs homlok
Küldi le az izzadt, puffadt hangot,
Vastag nyálba ragadva ömlik a horror,
Habzik gerjedve érces tekintetből,
Átlyukasztva fülcimpáid folyton.

Próbálsz reménytelenül szavakat használni,
De beleragad a csillárról lógó olajos szalag,
Felcsavarodik tarkódra legbelül, összekeni,
Rátapad rezgő sejtjeid minden receptorjára,
Sötétre vált a  fényes külvilág,
Ragadt fóliában üvölt múmiád...