Csíki buszsofőr

A tábla előtt álló tömeg

Lép be a mozgó várba,

Melynek kapitánya a

Néhai tatárt verő unokája.

Évszázadokon át ellenséggel
Küzdött ahogy ért, most meg
A szemaforral farkasszemet néz,
S minden hónapban várja a fizetést,

Amit a román kormány neki ígért.

Szálkás kezét a kormányba

Akasztja, tenyere töredezett,

Békésen, bárgyún rámtekintett,

S kedvesen átnyútotta a zöld jegyet,

Szeme az utak mögött körbe forgott

Bőrülésében nyugodtan így dolgozott.

Szépen, türelmesen vezetett,

Tiszta elméje üres volt,

Nem gondolt másra csak a célra,

Hogy elvezesse népét az egy

Goscom által ígért kánaánba.

Kemény állkapcsa, határozott

Feje, reggel a tepertyűt jóízűen

Tömte, bement a munkába az

Élre vasalt posztó kék nadrágban,

így dolgozott a kis Csíkszeredában.