Szemem fénylik színem viaszától,
Folyik merre tud, ömlik emberbe,
Emberből lelkembe, átmossa annak
Minden medrét, kiszínezi azzal
Viaszos tükrét, már nem látom arcomnak
Szomorú mosolyát, vigyoromnak tükrét,
Mely megmutatja belső énem ellentétét.
Hömpölyög a láthatatlan szín,
Ezernyi gesztus, hang, arc és fény,
Milliárdnyi DNS hullámzik a testekben,
Lecsavarom kupakját minden egyes embernek,
Ezer liter DNS-t öntök fehér kádamba,
Seggest fogok ugrani a tiszta fehér bugyimmal.
Minden ember egyforma,
Minden forma egy ember,
Formálható plasztilin.
Belenyomom arcomat,
Maszkot öltök magamra
Igazi hamis így leszek,
Mint a kaméleon pigmentek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése