Kabát vs. Mustár

Egy kalandos éjszakai fabulát szeretnék elmesélni, ami Váradon történt meg velem, még egyetemista koromban.

Egy szokásos szombat volt, szombatosan is telt el a nap, az este is szombatos hangulatban indult, ami azt jelenti, hogy elmegyünk otthonról és gátlásokat irtunk ki különböző vegyi elemekkel. A gátvédelem nem szokott speciális téma lenni szombaton, a zsilipek ilyenkor a megszokottnál jobban kivannak nyitva, és hát akkor sem volt más a helyzet, annyi különbséggel, hogy a kelleténél egy kicsit jobban nyitva volt, és hogy igen, hogy nem a Lordsban találtam magam (oda teleportáltam), ahol hirtelen honvágyam támadt. Az az érzés kerített hatalmába, hogyha azonnal nem megyek haza akkor ott fogok ágyat vetni magamnak. Így indultam neki a göröngyös útnak, de közben eszembe jutott, hogy éhes vagyok, és otthon van szalámi meg kenyér, de nincsen mustár. Hamar kerítettem egy nonstop-ot, de közben eszembe jutott az is, hogy nem lesz elég pénzem, megszámoltam, vagy 1 lej 50 banim volt, gondoltam csak adnak erre valami hitványságot. Odaállok a nagy romántudásommal a kiszolgálónő elé, és ezt mondtam neki: „Vă rog să-mi daţi un cel mai ieftin muştar din lume.” (A világ legolcsóbb mustárját kérem) Ő adott is nekem egyet szívesen, 1 lej 20 bani volt. Örvendtem. Be is raktam a nagy zöld télikabátom zsebébe, és azzal hazafele vettem az irányt. Akkor kezdődtek a bajok, amikor otthon nyúltam be a zsebembe a mustárért...az egész müanyag doboz tartalma kivolt folyva, és nem az a jófajta masszív kenyérre kenhető mustár volt, hanem ilyen hashajtó utáni termékre emlékeztetett. Ezután jött még a punctul culminant, az illuminált fejemmel azonnal kiakartam mosni a kabátomat, ki is mostam kézzel-lábbal, inkább lábbal meg fejjel, munka végeztével egy jót ettem a szalámiból és a maradék mustáromból, amit a zsebemből halásztam ki, az utolsó falatokkal a számban botorkáltam el az ágyig, lefeküdtem ahogy voltam. Összerágni még összetudtam a szalámit s a kenyeret, de lenyelni már nem sikerült, mert belealudtam. Másnap költött a lakótársam, hogy mit csináltam a fürdőben, s hogy mi az a számban. Már félig megemésztette a nyálam, hirtelen észbekapva lenyeltem, a gyomrom már nagyon nem is kellett bajlódjon vele. Istennek hálát adtam, hogy nem fulladtam meg. A lakótársam azóta is valahol röhög. Nehezen feltápászkodtam, akkor megláttam a kabátom a fogason, nem úgy nézett ki mintha ki lenne mosva, sőt sokkal mustárosabb volt, nemcsak a zsebe hanem az egész ujja, nyaka, háta, bementem a fürdőszobába, tükörbe néztem, a szemöldökömön, orromon, hajamban is mustár nyalábok csillogtak, utána egy hónapig nem ettem mustárt.

Ebből az a tanulság, hogy sose vigyünk haza a zsebünkben olcsó mustárt buli után, s nyeljük le a szalámit.