A két ifjú titán sebesebben haladt, mint egy-egy jarókelő az úton, ezzel is megmutatva, hogy lendületben vannak, akármiről legyen is szó, csak akkor lasítottak, mikor egy vénasszony előttük elzárta az utat, de az udvariasság nagy mércéje szokott ilyenkor visszatükröződni a két igen nagylelkű don szívében, úgy, mint elméjében, ezért tempót váltanak, és megpróbálják jobbról meg balról elkerülni az idős hölgyet, annélkül, hogy felborítanák. Egyszer történt ugyanis, mesélte épp Boticselli drága, hiú barátjának, mikor sikerült lerázniuk a hölgy jelentékeny tömegét, hogy még régen történt vele egyszer, bement a Napi Cukiba finom fagylaltat vásárolni, mert igen megkívánta szeme sarka, ekkor történt az az ominózus eset, mikor egy szempillantás alatt nem nézett a derekas vénhölgy szemébe, és hát igen rosszul érezte magát a fagylaltat árusító asszony, ezt közölte is polgártárs előitélet nélküli szeretetével, mire Boticselli megérezte jól, hogy ezzel is veszített presztizséből a vénasszonyok körében. Ekkor döntötte el, folytatta tanúlságos történetét Eszpilárdónak, hogy ezután minden idős hölgy rendelkezésére áll, legyen az bármilyen lehetetlen dolog. Fejet rázva megnyugtatta Eszpilárdó Boticsellit, hogy megértette, és ő is ugyanúgy fog cselekedni bármi történjék is velük. Lelkük mélyén megnyugodva haladtak tovább a maguknak szánt útvonalon, nem habozva tették egymás után lépteiket, nagyon jól haladtak, addig amíg megálltak, ugyanis megérkeztek logisztikai szempontból ahhoz a ponthoz, ahol tudomásuk szerint legjobb elválniuk egymástól, és minél rövidebb útonvonalon tudnak hazajutni. Sokat nem gondolkozva elköszöntek egymástól, és ki-ki a saját útját járta hazáig.
Boticselli jó hasznát vette most a lábizmainak, amit sikerült kigyurnia élete során, ezért nagyon gyorsan hazatudott jutni, mellékesen még a jól kiválasztott Adidas cipő is hozzajárult egy kellemes és gyors menésnek. Hazajutva az volt az első dolga, hogy a bőrfotelt kihúzza kényelmes pozicióba, és belevethesse magát egy jó szendvics erejéig, amit az édesapja hagyott kinn magának tegnap este.
Nagy emésztések közepette kinyította derekasan laptopját, és a messengerre vetette tekintetét, majd meggyőződött róla, hogy egy topmodell se vette fel, csak néhány robotkurva. Hogy elűzze unalmát, amit a messenger okozott, hirtelen megnyított egy két szórakoztató weboldalt, majd a sebes mutatóujj segítségével görgette lefele a szórakoztatóbbnál szórakoztatóbb képeket, addig amíg egynél megakadt a tekintete, és magába ezt nem mondta: "Hm... ez igen, ez egy nagyon fasza jó kép, át is küldöm Eszpilárdónak, hátha tudok szerezni egy kis örömet neki is a messengeren."
Eszpilárdó eközben nyította ki pont a messengert, mikor 5 perc se telt bele máris felüdült Boticselli kedves ajándékán, válaszul rakott egymás után egy csomó zárójelet. Elkönyvelve ezt a gesztust korogni kezdett neki is a hasa, amit ellensúlyozott a konyhában, visszatérve virtuális világába, a nagyérdemű don, egyből megint kacagott egy jó nagyot, hála kitartó, hű barátjának. Nem is lehet tudni hány másodperc telt el, de annyi biztos, hogy elég legyen egy olyan ötlethez, amit Eszpilárdó talált ki pár másodperc alatt, aztán sokáig nem húzva az időt, közölte is megbízható társával: "Kikéne már adjuk az albumot, hogy tudjunk menni hétvégenként turnézni, ez egy nagyon ötletes és kifizetődő dolog lenne, mert híresek lennénk és kiváló csillogásban lenne részünk, plusz tudnánk venni egy tankot, amivel biztonságosabban közlekedhetnénk a stylist román rendőrök között." Boticsellinek felcsillanva a homloka és halántéka fix tizedmásodpercnyi eltérése nélkül, egyből igazat adott barátjának, és ok nélkül belement a dologba. Már csak azt próbálták eldönteni a két szenvedélyes don, hogy ma vagy holnap kezdik el kitaposni a pazar élet felé vezető utat, nemsokat mélázva eldöntötték, hogy jobb minél hamarabb nekifogni, nehogy valaki megelőzze őket, így megírták egymásnak sms-ben, hogy akkor később, azaz estefele Boticselli átmegy Eszpilárdó fényűző lakására, és nekifognak a kemény munkának.
El se telt annyi idő, hogy estefele legyen, máris este lett, mikor Boticselli a kékre meszelt pantalonjában elhelyezkedett Eszpilárdó 20. századbeli igényes foteljében, majd sokat nem gondolkozva kibontotta Bucegundi, alsó lápföld termékeny vidékének komló évjáratát, amit kedves, megtisztelendő okból hozott jelenlegi barátjának, hozzáfűzve szerényen, hogy ezt azért hozta, hogy részegedjenek meg, mert úgy tudja, hogy ez az első lépés, amit a sztárok megtesznek életükben. Eszpilárdó ezzel egyetértve töltött egy szerény kortyot, majd elővette gitárját, és megkérdezte mérsékelt hangon barátját, hogy vane története, amit elszeretne énekelni, alig fejezte be a kérdését, Boticselli el is kezdte magyarázni, hogy hát persze, hogy van neki története, nem is egy, csak rímbe kell önteni, amit ő majd szakszerűen megold mindjárt. Egy nem is olyan régi storyt szeretett volna húrok közé örökíteni, egyben tanúlságos, egyben borzasztó történetet, aminek egy Dima nevű cigány a főszereplője, és aki hozzásegítette Boticsellit egy ócska telefon használatához, ugyanis az volt a célja ezzel Dimának, hogy a szegényebb rétegekhez is eljusson egy kis új technologia, amit ki is használtak előszeretettel a spanyolországi rokonaikkal együtt, ennek a storynak ráeszmélvén a fabulai értékeire, nemkevés idő telt el, hogy nekilássanak a mű kidolgozásához.
Boticselli jó hasznát vette most a lábizmainak, amit sikerült kigyurnia élete során, ezért nagyon gyorsan hazatudott jutni, mellékesen még a jól kiválasztott Adidas cipő is hozzajárult egy kellemes és gyors menésnek. Hazajutva az volt az első dolga, hogy a bőrfotelt kihúzza kényelmes pozicióba, és belevethesse magát egy jó szendvics erejéig, amit az édesapja hagyott kinn magának tegnap este.
Nagy emésztések közepette kinyította derekasan laptopját, és a messengerre vetette tekintetét, majd meggyőződött róla, hogy egy topmodell se vette fel, csak néhány robotkurva. Hogy elűzze unalmát, amit a messenger okozott, hirtelen megnyított egy két szórakoztató weboldalt, majd a sebes mutatóujj segítségével görgette lefele a szórakoztatóbbnál szórakoztatóbb képeket, addig amíg egynél megakadt a tekintete, és magába ezt nem mondta: "Hm... ez igen, ez egy nagyon fasza jó kép, át is küldöm Eszpilárdónak, hátha tudok szerezni egy kis örömet neki is a messengeren."
Eszpilárdó eközben nyította ki pont a messengert, mikor 5 perc se telt bele máris felüdült Boticselli kedves ajándékán, válaszul rakott egymás után egy csomó zárójelet. Elkönyvelve ezt a gesztust korogni kezdett neki is a hasa, amit ellensúlyozott a konyhában, visszatérve virtuális világába, a nagyérdemű don, egyből megint kacagott egy jó nagyot, hála kitartó, hű barátjának. Nem is lehet tudni hány másodperc telt el, de annyi biztos, hogy elég legyen egy olyan ötlethez, amit Eszpilárdó talált ki pár másodperc alatt, aztán sokáig nem húzva az időt, közölte is megbízható társával: "Kikéne már adjuk az albumot, hogy tudjunk menni hétvégenként turnézni, ez egy nagyon ötletes és kifizetődő dolog lenne, mert híresek lennénk és kiváló csillogásban lenne részünk, plusz tudnánk venni egy tankot, amivel biztonságosabban közlekedhetnénk a stylist román rendőrök között." Boticsellinek felcsillanva a homloka és halántéka fix tizedmásodpercnyi eltérése nélkül, egyből igazat adott barátjának, és ok nélkül belement a dologba. Már csak azt próbálták eldönteni a két szenvedélyes don, hogy ma vagy holnap kezdik el kitaposni a pazar élet felé vezető utat, nemsokat mélázva eldöntötték, hogy jobb minél hamarabb nekifogni, nehogy valaki megelőzze őket, így megírták egymásnak sms-ben, hogy akkor később, azaz estefele Boticselli átmegy Eszpilárdó fényűző lakására, és nekifognak a kemény munkának.
El se telt annyi idő, hogy estefele legyen, máris este lett, mikor Boticselli a kékre meszelt pantalonjában elhelyezkedett Eszpilárdó 20. századbeli igényes foteljében, majd sokat nem gondolkozva kibontotta Bucegundi, alsó lápföld termékeny vidékének komló évjáratát, amit kedves, megtisztelendő okból hozott jelenlegi barátjának, hozzáfűzve szerényen, hogy ezt azért hozta, hogy részegedjenek meg, mert úgy tudja, hogy ez az első lépés, amit a sztárok megtesznek életükben. Eszpilárdó ezzel egyetértve töltött egy szerény kortyot, majd elővette gitárját, és megkérdezte mérsékelt hangon barátját, hogy vane története, amit elszeretne énekelni, alig fejezte be a kérdését, Boticselli el is kezdte magyarázni, hogy hát persze, hogy van neki története, nem is egy, csak rímbe kell önteni, amit ő majd szakszerűen megold mindjárt. Egy nem is olyan régi storyt szeretett volna húrok közé örökíteni, egyben tanúlságos, egyben borzasztó történetet, aminek egy Dima nevű cigány a főszereplője, és aki hozzásegítette Boticsellit egy ócska telefon használatához, ugyanis az volt a célja ezzel Dimának, hogy a szegényebb rétegekhez is eljusson egy kis új technologia, amit ki is használtak előszeretettel a spanyolországi rokonaikkal együtt, ennek a storynak ráeszmélvén a fabulai értékeire, nemkevés idő telt el, hogy nekilássanak a mű kidolgozásához.
A következő részben megtudhatják, hogy nagyon jó dalt írtak, és már fontolgatják a következő album megszüntetését és azt is megtudhatják, hogy miután megírták a népszerű dalt, lelkük mélyén megnyugodtak, kitudták ereszteni a gőzt, így nem kell váliumos vájlingból párologtassák gyenge agyukat, aztán azt is meglátják, hogy az este folyamán, a néhai Bucegundi után, milyen kilátásokban volt részük az éjszakai élet felső öt elitjei között.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése