Eltűnt álmom nyomában

Egy érdekes álmomat szeretném megosztani veletek. Mivel számítógép hiányában szenvedek, és ezért nem tudok mostanában jó finomakat főzni a követőim számára, pedig ott futkorászik a házam perzsaszőnyegén az információval jóllakott fehér kígyóm, csak hát a méregfogai elvannak távolítva, és adatokat se tud fröcskölni a nagyvilágból, ezért arra kényszerültem, hogy könyvekkel álmosítsam az elmémet, és jó sokat aludjak, mélázzak, hálistennek abban nem szenvedek hiányt, csak azt a ronda kígyót tudnám én is megmarni jó néhányszor, de azt csak a fogain keresztül tudnám megtenni, ami persze ugye nincsen. Tehát mint potenciális antikígyó, én sem tudok marni, hogy a nagy világ mérge közé vegyítsem az én mérgemet is, hogy aztán abba rohadjunk bele. Hejj, szóljál már rám, hogy miért nem térek rá a lényegre.

A múlt éjjel azt álmodtam, hogy nem tudok aludni, és forgolódok, mint egy rothadt kóbor kutyába szorult féreg, végig, azt álmodtam, hogy nem álmodok, és azt hittem, hogy ez úgy van, ez a valóság, harcoltam az agyammal, hogy már kábuljon el, és hagyjon békémet a sok cikázó gondolataival. De az az érdekes, hogy tudatában voltam, hogy álmodok, s mikor felébredtem, nem tudtam eldönteni, hogy most mi van, aszittem, hogy álmodok még akkor is, és ezért bátorságot kapva, arra gondoltam, hogy az álomban minden megtörténhet, és elkezdtem kísérletezni, ha már ilyen józanul álmodok. A nyelvemmel próbálkoztam megnyalni a tarkómat, utána a hangszálaimat akartam megpengetni a nyelvemmel, ez mind kudarcot vallva, könnyebb feladat után néztem, a kísérletező szomjúság hajtott, ezért a két fülcimpámat akartam összekötni, aztán az orromba akartam feldugni, azt képzelve, hogy majd a fülemen keresztül fogok szuszogni. A kudarcot észrevéve kezdtem kételkedni a kvázi éberségben, ezért hirtelen ráeszmélve észrevettem, hogy nem álmodok, és gyorsan visszafeküdtem az ágyba. Az ágyba belesüppedve, kezdtem azon tanakodni, hogy vajon megőrültem-e vagy inkább megörültem azon, hogy nem sikerült a fülemen keresztül szuszogni.