Elek

A 4. emeleti lakásban lakott az apa Géza, és a gyermeke. A gyermek nem tudta, hogy az apja nem az apja, hanem a nagyapja. Igen a nagyapja volt. Ennek a nagyapának is volt egy gyermeke, aki az 5. emeleten lakott, de ez a gyermek se tudta, hogy igazából nem az apja lakik a 4. emeleten hanem a nagyapja. Viszont ennek a gyermeknek is volt egy gyermeke a 6. emeleten, ő se tudta, hogy az alatta lakó apja nem is az apja, hanem a nagyapja. A 6.-on lakó unokának is volt egy gyermeke fenn a 7.-en, ő is úgy tudta, hogy alatta lakik az apja, s békességben éldegéltek így, de ő is tévedett, mert nem az apja volt az, hanem a nagyanyja. Ezt az unokát úgy hívták, hogy Elek, szerette nagyon a csapokat, sokat babrált velük, egy csodának tartotta, hogy az ember képes volt ilyesmit kitalálni. Egyszer lement a 4. emeletre Gézához, aki ugyanvalóst szeretett a vízvezetékekkel szórakozni, hogy kölcsönkérjen egy hexagont. Géza sánta és öreg volt, ezért az unokája nyitott ajtót. A gyerek nem volt sánta, de öregebb volt sokkal, mint Elek és szerette nagyon a kvázi apját, ezért nem nősült meg. Eleknek nem volt fia, mert a csapokba volt szerelmes, s elég bizonytalan egy csaptól gyereket várni. Hirtelen az ajtóban állva Eleket az szállta meg, hogy Géza gyereke az ő fia is lehetne, habár öregebb. A kavargó érzelmekbe belebágyadt Elek, hirtelen azon veszi észre magát, hogy rákiált Géza, hogy nincs hexagonja neki sem, s hogy ő is úgy kért a múltkor kölcsön a 8.-ról. Egyenesen a 8.-ra rohant Elek, és onnan kért Feritől egy hexagont, aki nem Elek fia, hanem az unokája volt.