Fóliába csavart fejek rezegnek,
Kinyúlt karok folyton remegnek,
Kipréselt szavak semmit nem érnek,
Tiszta, szép nyelv semmibe vész,
Fúrd át a műanyagot, van egy kis rés...
Dagadt, önfejű, makacs homlok
Küldi le az izzadt, puffadt hangot,
Vastag nyálba ragadva ömlik a horror,
Habzik gerjedve érces tekintetből,
Átlyukasztva fülcimpáid folyton.
Próbálsz reménytelenül szavakat használni,
De beleragad a csillárról lógó olajos szalag,
Felcsavarodik tarkódra legbelül, összekeni,
Rátapad rezgő sejtjeid minden receptorjára,
Sötétre vált a fényes külvilág,
Ragadt fóliában üvölt múmiád...
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése