Ágyon fekszek szúnyog röpül felém,
Zsebemben kotorászok, hol egy tenyér,
Min gondolkozok, azt már nem tudom,
Csak megütni akarom, de unom,
Micsináljak?
Mit csináljak?
Nincs kedvem gondolkozni,
Csak feküd, Ni!
Szúnyog megint egy zümmögő szelet felém,
Hol a tenyér?
Várjam meg a holnapot?
Jó.
De idegesít...
Érzem kimúlok, ha mégse teszek valamit.
Ceruzát ragadok, rajzolok egy centit,
De folytatom,
Mi lesz ebből, kíváncsi vagyok,
Egyelőre csak egy vonal, nem izgalmas,
Lerakom, felállok, egyenesen elindulok, nem izgalmas,
Lerogyok, hátha abból inspirálodok,
De csak arra gondolok, hogy mégis abbakéne hagynom.
A szúnyogot?
Melyiket?
Öljem meg egy sprével, mint egy gyáva?
Vagy harcoljak, és üssem oda, mint egy katona?
Vagy húzzak még egy vonalat?
Jó volna, de érzem nem vagyok katona,
Összecsukom, szkeccs, a szúnyog odafosa!
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése