Vakarom a boldogságot köldökömön,
Körmöm rögtön belehelyezem
Duzzadó vörös púpok sztratoszférájába
Nyitok utat magamnak, hogy a lét felszínét
Kapargassam, addig amíg kész a kéj .
Türelmetlen lelkem sebeit foszfor és szar
Molekuláival ostorozom, utat nyitok magamnak,
Elérni akarom, érezni akarom, ahogy a boldogság
Felszínre tör megalitikus hólyagok bugyraiból,
Érezni, hogy elárassza testem
Minden idegsejtjét, s a fejemben.
Végigérzem türelmetlen kínom,
Egyetlen megoldásnak tűnő karom
Dolgoz azon, hogy e veszett világon
Percnyi boldogságért
Vért vakarjon az alkarom!
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése